Mért nem balhézol érte?

                                                                                               

„Huszonhat évesen egy pszichoanalízisben elpanaszoltam az analitikusomnak, hogy az anyai hatalom mennyire képes sérteni, esetleg tönkre tenni a gyerek valódi reakcióit, függetlenségét. Példát is hoztam a saját életemből. Édesanyám meggyőződése volt, hogy nem szabad színes süteményeket enni, mert azokban ételfesték van, az pedig káros az egészségre. Hatéves koromban a nagypapámtól kaptam egy gyönyörű rózsaszín tortát, amit anyám rögtön elajándékozott a házmesteréknek. Szótlanul tűrtem, miközben legbelül gyászoltam a tortámat. A történet felidézése után az analitikusom azt mondta: az anyai hatalom kétségtelenül nagy, de nem végtelen, a gyerek jól meg tudja táncoltatni a szüleit, ha nem hagyja magát. Bevágtam magam egy taxiba, és elmentem az anyámhoz. Szegénykém, épphogy ajtót nyitott, már zúdítottam is rá a sérelmemet: „Elajándékoztad az én gyönyörű rózsaszín tortámat!” Húsz év távlatából pontosan tudta, miről beszélek, és jéghideg hangon válaszolta: „Ha olyan fontos volt neked, miért nem balhéztál érte?” Döbbenetes volt. Egy életre megtanultam, hogy ami számomra igazán fontos, azért azon melegében nekem kell verekedni, senki másnak.” (Popper Péter)