(Megjelent: Az Est,1939.09.24.)
Beregszász, szeptember 23
Az Est tudósítójától:
Úgynevezett »lehetetlenségek« megtörténtekor ez események
írója leginkább úgy kezdi beszámolóját, hogy „Az élet ismét produkált”. Vagy „A
valóság regényt írt”. Az utóbbi időben azonban a „lehetetlenségek” túlságosan
halmozódnak. Ami most például egy lengyel házaspárnak beregszászi találkozása körül lejátszódott, talán nem is fantasztikus, csak
derűs epizód a vészes időkben. Reánk magyarokra nagy megnyugvás, hogy a
lehetetlenség megtörténtéhez a mi kis országunk tud megfelelő légkört adni.
Mint hivatalosan jelentették, több lengyel menekült --
közöttük katonai személyek is -- itt keresett menedéket Magyarországon. Ezek
között van P. J. wyszogrodi repülőtiszt és felesége. Egészen fiatal házaspár. A
férfi 29 éves, a nő 21 esztendős. Mindössze öthetes házasok. A mézesheteik tele
vannak a legszörnyűbb eseményekkel, végső tragédiákat súroló fordulatokkal.
P. J. repülőtiszt és felesége öt héttel ezelőtt
szerelemből esküdtek egymásnak örök hűséget. Nemcsak szavakban, de érzéseikben,
lelkükben, idegükben benne volt, hogy soha el nem hagyják egymást. Együvé
tartoznak, örökre összeforrnak. Alig két hét múlva kitört a háború, a
pillanatok alatti fájdalmas elszakadás és ami ezután következett, nem volt más,
mint rohanás az életért.
Alig vonult be a férfi, a házaspár városa a harcok
központjába került. A fiatal asszonykának menekülnie kellett. Hol tankok tüzelése, hol repülőgépek bombavetése közben, ismerős
és ismeretlen honfitársak autóin menekült
egyre beljebb az országba.
A férjéről természetesen semmit sem hallott. Csak a
lengyel légiflotta szerencsétlenségéről jutottak el hozzá rémhírek. A
boldogtalan asszonyka addig menekült a németek elől, amíg az oroszokkal szembe
nem találta magát. Ezektől Magyarországba keresett és kapott menedéket.
Teljesen összetörve érkezett Beregszászba, ahol a már csaknem eszméletlenségig alélt asszonyt
egy város melletti földbirtokos családjánál vették
gondozásba.
P. J. repülőtiszt, amíg csak lehetett, teljesítette
hazájával szembeni kötelességét, de azután a sors őt is menekülésre
kényszerítette. A hazáját, a feleségét elvesztő férfit alaposan megtépázták a
vérzivataros idők és a mindenét elvesztő ember Magyarországra került. Itt egy Beregszász melletti földbirtokosnál
jutott keserves hetek óta először pihenéshez.
Túlságosan mozi- vagy regényszerű volna leírni azt a
találkozást, amikor
a menekült lengyel házaspár a beregszászi földbirtokosnál egymásra talált.
Szavak. Ilyenkor úgysem mondanak semmit. Talán rontanák is
az olvasóknál kiváltott gondolatokat. Csak annyit, hogy ez valóban megtörtént
1939 őszén, a békességes, nyugalmas Magyarországon, ahol még hisznek az égi
csodákban...
J. S.
A képen: Menekülő lengyel katonák a lengyel-magyar határon.
Forrás: Fortepan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése