„Számomra egyértelmű a figyelmeztetés: az utolsó előtti pillanatban járunk. Még megóvható talán az emberi létezés, de az eddigi út zsákutca, sőt szakadékba vezető önpusztítás. Ha nem térünk vissza az élettörvény tiszteletéhez és szolgálatához, elpusztulunk. Az élettörvény, mint minden filozófia talpköve, szent iratok örök üzenete azt parancsolja, hogy az ember védje, őrizze és vigye tovább az életet, annak olyan formáit, amelyek leginkább az ember javát szolgálják. Mindennek mértéke kell legyen az ember és minden a tökéletesedését kell szolgálja. Ehhez az ismereteknek, a tudománynak humanizálódottnak, embert szolgálónak kell lennie, átszellemítettnek és ember-nemesítőnek! Ezzel szemben az elmúlt századokban a polgárosodással és liberalizálódással - majd kapitalizálódással - járó sajátos úton az ész vált istenné. Berzsenyi versére utalok: “Az ész az isten, melly minket vezet, Az ő szavára minden meghajul”. Isten helyére került a lélek és érzések nélküli szikár, racionális tudás. Ez mint hatalom „termelőerővé” válva az egyedi profitszerzés ördögi lázát bocsátotta a világra.
A pénz és tulajdon vírusa fertőzte meg a világot, hogy keveseknek sok legyen a birtokában és az ember elidegenedetten robotosodjon bele a magánéletét is beszippantó „szép új /munka/világba”. A boldogságot már kutatás tárgyává kell tenni, az egészség romjain keressük az értelemvesztés és biztonságos jövőkép nélküli depressziós világból való szabadulást. Ezért kell megkapnunk a figyelmeztetést: többé nem mehet az élet ugyanúgy, mint eddig. Különben elveszünk.” (Bagdy Emőke)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése