A técsői incidenseket vegyesbizottság vizsgálja

 (Megjelent: 8 Órai Újság,1939.08.24.)   

                                

Bukarest, augusztus 3.
(Magyar Távirati Iroda)
A román kormány hozzájárult a magyar kormánynak ahhoz a javaslatához, hogy a técsői incidensek megvizsgálására vegyes magyar-román bizottságot küldjenek ki.
Addig is a tutajozás a Felső-Tiszán a magyar kormány intézkedésére szünetel.
Sinajában tovább folynak a tutajozás megindítására vonatkozó tárgyalások.

A técsői puskatűz kulisszatitkai: egy román szélhámos „eladta a Tiszát“ a magyar faúsztatóknak

Técső, aug. 3.
(A 8 Órai Újság tudósítása) Egész Ruszinszkóban nagy felháborodást váltottak ki azok a határsértések, amelyet a román katonaság követett el három ízben is Técső községnél. Mint ismeretes, a román határőrség puska-, illetve géppuskatűz alá fogta a Tiszán lefelé igyekvő ruszin tutajosokat és számos lövést adtak le Técső község irányába, sőt magára Técső községre is. A sorozatos határsértéseknek magyar részről egy sebesültje van, egy határvadászt ért a román határőrök puskagolyója. A támadó román határőrök puska- és géppuskatüze több técsői épületen okozott károkat és egyelőre megbénította a tiszai faúsztatást és tutajozást.
Técső magyar lakossága megdöbbenéssel, de egyben nagy meglepetéssel is vette tudomásul a román határőrök fegyveres támadását, amellyel a határőrség elsősorban a Tiszán lefelé irányuló faúsztatást és tutajozást akarta meggátolni. Meglepetést azért váltott ki a határsértés, mert a ruszinszkói Tisza-szakasz mellett élő magyarok és magyaroroszok tudták, hogy a magyar és román illetékes hatóságok között folyó tutajozási tárgyalások eredménnyel végződtek és a román hatóságok szabaddá tették a tiszai tutajozás útját, természetesen megfelelő készpénz -- húszezer lej ellenében.
Ezt a húszezer lejt -- ahogy itt ismerik a helyzetet --, egyes magyar magánosok, vállalkozók fizették ki a román hatóságok megbízottjának kezéhez és ennek ellenében ígéretet kaptak arra, hogy a román határőrök nem akadályozzák meg ezután a tiszai tutajozást, amelynek egy részét azon a tiszai szakaszon kell lebonyolítani, amely Magyarország és Erdély között a jelenlegi határt alkotja, Técsőtől egészen Nagybocskóig. Ez a megállapodás a magyar és román rész között a múlt hét elején jött létre és a megállapodó magyar vállalkozók azonnal értesítették
is a felső Tisza folyása mentén elterülő fatelepeket és fakitermelőket, hogy a már régen összeállított tutajokat elindíthatják, mert a románokkal történt megállapodás értelmében a tiszai tutajozásnak már semmi akadálya nincsen.
Így történt, hogy az elmúlt hét végén ruszin tutajosok indultak lefelé a Tiszán, hogy szállítmányaikat Szegedre és egyéb magyar állomásokra eljuttathassák. A ruszin tutajosok gyanútlanul vágtak neki a Tisza középruszinszkói szakaszának, amely jelenleg a magyar-erdélyi határt képezi és csak Técső magasságában érte őket a könnyen tragikusan végződhető meglepetés: a román határőrök puska- és géppuska tűz alá fogták a tutajokat és eközben számos lövést adtak le a szemben fekvő Técső községre is.
Szerencsére a tutajosok közül senki sem sérült meg, mert egyrészt fedezéket kerestek a tutajok gerendái között, másrészt pedig a román ha tárőrök nem is a tutajokra, hanem a tutajok fölött több mint embermagasságnyira adták le lövéseiket
-- Técső irányába.
A megismétlődő támadások után természetesen azok a magyar vállalkozók, akik a helyi román hatóságok megbízottjának kifizették a húszezer lejes tutajozási váltságdíjat, megdöbbenve tapasztalták, hogy bár eleget tettek a megbeszélések szerint rájuk kirótt anyagi kötelezettségeiknek, a románok nem tartják be a megállapodást és a román katonásáig fegyveres tűzzel gátolja meg a tiszai faúsztatást és tutajozást.

20.000 lei helyeit 5,000.000 lei!

Azonnal újra érintkezésbe léptek tehát a szomszédos román hatóságokkal, ahonnan azonban azt az érdekes választ kapták, hogy Bukarestben semmi néven nevezendő nyoma nincs annak a megállapodásnak, amelyet a magyar és a román vállalkozók kötöttek a tiszai tutajozás tárgyában és amelyért a magyarok húszezer lejt ki is fizettek. Ellenben közölték most már román részről a técsőiekkel azt, hogy a tiszai tutajozást illetőleg Bukarestben tényleg folynak tárgyalások, de azok eddig meg nem vezettek eredményre.
Ezeken a tárgyalásokon román részről többmillió lej fizetését kérik a tiszai tutajozás megengedéséért, azzal az indokolással, hogy a tiszai tutajozás erősen megrongálja a Tiszának Erdély felőli, román fennhatóság alatt lévő partjait és ezeknek a hibáknak a kijavítására szükséges a többmillió lejes összeg. Amíg a tárgyalások be nem fejeződtek -- ezt is közölték a hivatalos román hatóságok, -- a románok
nem járulnak hozzá a tiszai magyar tutajozáshoz és azt a határszélen felállított katonaság meg fogja gátolni.
A tiszai román határőrség már régebben ilyen értelmű parancsot is kapott és ahhoz alkalmazkodott akkor, amikor a Tiszán lefelé igyekvő tutajosokra Técső magasságában három ízben is, puska-, illetve gép puskatüzet nyitott.

Meglepő, de jellemző ...
Ezek után azok a magyar vállalkozók, akik a húszezer lejes „váltságdíját“ kifizették a tiszaparti helyi vezetőségek megbízottjának, nyomozni kezdtek, hogy tulajdonképpen miért is kellett nekik kifizetni ezt a hatalmás összeget, amikor a bukaresti hivatalos fórumoknak erről tudomásuk sem volt, és amikor a román határőrség minden esetben meggátolja a tutajok úsztatását. A magánnyomozás csakhamar
meglepő és a román viszonyokra igen jellemző eredményre vezetett: a Tisza erdélyi partján elterülő egyik román község közigazgatási vezetője volt az, aki a tárgyalásokat folytatta a magyar vállalkozók csoportjával, megegyezett a húszezer lejes váltságdíjban, a pénzt fölvette és „engedélyt“ adott a tiszai tutajozásra.
Az illető megbízott a tárgyalások során több ízben hangoztatta, hogy hivatalos minőségben jár el és joga van a ruszinszkói Tisza-szakasz eladására, amelynek vételárát a bukaresti hatóságok húszezer lejben állapították meg és őt hatalmazták fel az összeg felvételére.
A magyar vállalkozók most már nem kételkedtek afelől, hogy a szomszédos román part egyik közigazgatási személyisége használta fel a kedvező alkalmat és ezzel a trükkel zsarolt ki a magyaroktól húszezer lejt -- természetesen saját céljaira.
A legnagyobb meglepetés azonban ezután következik. Az illető román úr, aki húszezer lejért eladta a Tiszát a magyar fatermelőknek, most
tudni sem akar az egész ügyről és azt is letagadta, hogy valaha is tárgyalt volna a magyarokkal, hogy a szabályszerűen kiállított nyugták az ő kézétől származnának..

A fotó illusztráció