Az ész megáll. Azt írja az újság, hogy az újpesti késelőtől megmentett család sérelemdíjat kér a rendőrségtől.
A történetet valószínűleg mindenki ismeri. Valaki azzal hívta ki a rendőrséget, hogy egy újpesti társasház lépcsőházában egy férfi őrjöng, rugdossa és be akarja törni az egyik lakás ajtaját. A hívásra kiment egy járőr, egy fiatalember és egy még fiatalabb hölgy. Amint beléptek a lépcsőházba, a megvadult férfi egy késsel ötször megszúrta a járőrpár férfitagját, ezért a rendőrnő, hogy mentse társa és a saját életét kénytelen volt lelőni.
Csak remélni lehet, hogy a fiatalember maradandó károsodás nélkül túléli a késelést, a hölgy pedig sokkot kapott, a történtek lelkileg nagyon megviselték. A megtámadott család azt nyilatkozta, hogy a rendőrök megmentették az életüket, ha a támadó bejut a lakásba, valószínűleg őket kaszabolta volna le.
Eddig, nagy vonalakban, ennyit tudtunk. Aztán az ügy most váratlan fordulatot vett, ugyanaz a család, mely jelenleg is azt állítja, hogy a rendőrség megmentette az életét, sérelemdíjat kér ugyanettől a rendőrségtől.
„Tudom, hogy a rendőröknek mindent rekonstruálni kellett, de ez lelkileg nekünk nagyon megterhelő volt. A kisfiam vigasztalhatatlanul sírt, a várva várt ünnepünk egy pillanat alatt rémálommá vált. Azóta sem jobb a helyzet, még itthon is félünk, pedig tudjuk, hogy nincs már kitől. Ha csak az ajtó felé megyek, szorongani kezdek” – nyilatkozta a család egyik tagja.
Hogy mi van? Nem azért félnek, mert megtámadták őket, nem azért, mert rugdosták az ajtajukat, hanem azért, mert a rendőrség rekonstruálták a történteket? És mi következik ezután? Ha kihúzok egy fuldoklót a vízből, akkor be fog perelni, mert összeborzoltam a haját? Vagy ha a tűzoltók eloltják majd valakinek az égő házát, akkor az illető sérelemdíjat fog követelni, mert vizes lett a fal?
Megáll az ész és ácsorog. És miközben ácsorog, véssük jól bele: mindig van lejjebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése