"Amerikában már évekkel ezelőtt lefutott a szexuális felszabadulás nagy hulláma. Sokan azt remélték, hogy ettől a szabadságtól – sokszor szabadosságtól – meggyógyulnak a lélek betegségei, eltűnnek olyan neurózisformák, amik a nemiség elfojtása következtében keletkeztek. Amiket a prüdéria, a képmutatás hozott létre. És mi történt? Tényleg: ezek az úgynevezett elfojtásos neurózisformák úgyszólván eltűntek. De nagy meglepetésre – vagy talán nem is olyan nagy meglepetésre – más bajok, más neurózisformák léptek a helyükre: elszemélytelenedés; a kiürülés, a magány érzete; lehangolt, szomorú állapotok, amelyek semmivel sem jobbak, egyesek szerint rosszabbak az előzőeknél. Kezelésre szorulnak. Gátolják a személyt önmegvalósításában – elveszik munka- és életkedvét. Újra kiderült – mint az élet nagy kérdéseiben általában –, hogy mind a két szélsőség zsákutcába vezet. A tilalmak is megfosztanak valamitől – és megfoszt (talán ugyanattól!) a szabadosság is. Kiderült, hogy a szexualitás kérdésében, mint minden nagy kérdésben, pillanatról pillanatra kell tudni felelősséggel dönteni. Jelen lenni döntéseinkben – énünk minden erejével, szabadon." (Dr. Vekerdy Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése