"Az orosz származású Nobel-díjas költő, Joseph Brodsky nem akarta elveszíteni a szabadságát. Sokszor elmesélte, hogy fiatalon egy szibériai munkatáborba hurcolták, ahol fát kellett vágnia. Életének ezen a pontján azt találta a legfontosabbnak, hogy egy pillanatra se érezze magát áldozatnak. Szerintem – nagyon helyesen – rájött arra, hogy ha az ember úgy él, mint áldozat, akkor vége az életének. Brodsky szerint pedig nincs olyan helyzet, amelyben az embernek áldozatnak kellene éreznie magát. A táborban nem volt semmi hatalma – hiszen milyen hatalma lehetne egy rabnak Szibériában –, de amikor felszólították arra, hogy a nap végéig adott mennyiségű fát vágjon fel, akkor ő kétszer annyit teljesített. Így tartotta meg a szabadságát. Ilyenformán nem azt csinálta, amit más parancsolt neki, senkinek sem lett a rabszolgája. Természetesen azt is tudta, hogy ha megtagadja a favágást vagy kevesebbet dolgozik, akkor megölik, de így, hogy kétszer annyit végzett, nem tudtak vele mit csinálni. Úgy néztek rá, mint egy őrültre, de így megtarthatta a szabadságát.” (Feldmár András)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése