Amikor Janika, pontosabban Dzsoni telefonált Amerikából, hogy a jövő hónapban Magyarországra jönnek a családdal és egy napra, de csak egy napra, lejönnek a faluba is, mindenkit magával ragadott az izgalom. No meg, a lelkesedés. Annak idején Janika szülei innen vándoroltak ki, még valamikor a hatvanas években, ő már ott született. Igyekeztek megtanítani magyarul, eljártak vele a magyar rendezvényekre, a feleségét is ott ismerte meg, de soha nem jöttek vissza.
Na, de most majd jönnek. Készülődött az egész rokonság, de mondhatjuk, hogy az egész falu. Erzsi néni, Janika nagynénje kikötötte, hogy a vendégek csak nála szállhatnak meg, Böbe mama, a szomszédból felajánlotta, hogy süt abból a híres hájas tésztából, amelyikért mindenki úgy odavolt a környéken, jött a cukrász Pisti, hogy ő szívesen sütne valami finomat a vendégeknek, persze, teljesen ingyen. Géza bácsi már másnap áthozott egy üveggel a legfinomabb pálinkájából, mondván, döntse el a rokonság, meg lehet-e ezzel kínálni a whiskyhez szokott vendégeket, sőt még a polgármester úr is felajánlotta, hogy saját kezűleg főz nekik egy bogrács halászlevet.
Meg is érkeztek egy szép nyári koradélutánon, a fél falu kint ácsorgott az utcán, a másik fele meg az ablakból nézte a vendégeket. No meg, a limuzint, melyet állítólag Pesten béreltek a nagy útra, mert itt ilyet még soha nem látott senki. Persze, felmerült egy kis probléma, mert a kocsit éjszakára nem akarták az utcán hagyni, hiába mondták nekik, hogy itt még soha nem lett egyetlen autónak sem baja, még akkor sem, ha nyitva hagyták az ajtaját, az Erzsike néni udvarára viszont nem fért be. Ám a szomszéd Pista azonnal felajánlotta a saját udvarát, így rendeződött a helyzet.
A kölcsönös örömködések után aztán következett a megkésett ebéd. Bár a két gyerek eleinte inkább hamburgert vagy pizzát evett volna, némi rábeszélés után egy cseppig bevágták az Erzsike néni húslevesét, a füstölt oldalas után még a tányért is kitörölték, a Böbe mama hájas tésztájának elfogyasztását követően pedig inkább csak feküdtek, mint ültek a széken.
Rövid emésztés után lesétáltak a kertbe, ahol teljesen elájultak attól, hogy itt csak úgy le lehet szedni és meg lehet enni a málnát. Igaz, majd elájultak a szomszéd disznóólja felől áramló szagoktól is, meg is jegyezték, hogy ideje lenne a szomszédot beperelni.
Erzsike néni hiába magyarázta nekik, hogy ez itt egy falu és az ő disznai sem illatosak, nem nagyon akarták ezt elfogadni. Egyre azt hajtogatták, hogy keresni kell egy jó ügyvédet.
A falu azon ritka kivételek közzé tartozott, ahol még nagy számban tartottak tehenet. A vendégek számára igazi szenzációt jelentett, amikor este hazahajtották a csordát, mert ilyet még soha nem láttak. Le is videózták az egész folyamatot. Egyszer aztán észrevették, hogy egyik- másik tehén odapottyant az útra.
-- Hát ezt ki fogja innen eltakarítani?- kérdezték miután elvonult a jószág.
-- Eltakarítani? – kérdezte Pista. – Ugyan hogy lehetne azt kinyomozni, hogy éppen kinek a tehene szart az útra? – Szerves anyag, majd felszárad vagy lemossa az eső.
-- Nem takarítják fel? – csodálkozott Janika, pontosabban Dzsoni. – Hú, mi pénzt tudna ebből egy jó ügyvéd leakasztani?
-- Én úgy tudom, hogy New Yorkban is rengeteg a szemét, főleg ahol tanyát vernek a hajléktalanok. Ők még a járdára is odacsinálnak – próbált érvelni Pista.
-- Az egészen más! – legyintett Janika, pontosabban Dzsoni.
Este még végiglátogattak néhány rokont, megkóstolták a Géza bácsi pálinkáját és a polgármester úr halászlevét, aztán fáradtan aludni tértek. Hajnalban Erzsike néni mocorgásra ébredt, kiment a konyhába. Ott ültek a vendégek. Előbb azt hitte, megéheztek és gyorsan össze akart ütni valami reggelit, de azok leintették.
-- Nem tudunk aludni – mondta fáradt hangon Janika, pontosabba Dzsoni. – Többször is ugatott a szomszéd kutyája. Meg a kakasa is kukorékolt.
-- Ugatott? – nézett rá csodálkozva Erzsike néni. – De hiszen azért kutya, hogy ugasson. A kakas meg az enyém, a szomszédban csak tyúkok vannak.
-- Akkor ez a kutya minden éjszaka ezt csinálja? – kapta fel borzos fejét Janika, pontosabban Dzsoni. – Fel kell őket jelenteni! Be kell őket perelni! Olyan kártérítést fizetnének, hogy életük végéig nem felejtenék el.
-- Beperelni? – kérdezte döbbenten Erzsike néni. – A szomszédomat, akivel együtt nőttünk fel? A kakas miatt meg jelentsem fel saját magamat?
A vendégek ebéd után indultak vissza. Pálinkát már ne ittak, de a csirkepaprikás hatalmas sikert aratott.
-- Rettenetes, hogy élnek ezek az emberek! – szólalt meg Janika, pontosabban Dzsoni. – Mindent eltűrnek! Egyszerűen nem hajlandóak egymást beperelni!
-- Barbárok! – felelte a felesége. Aztán hátranézett a gyerekekre. A kislány még mindig a Böbe mama hájas tésztáját majszolta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése