"Sok olyan felnőttel találkozom, akik az általános iskolás éveik alatt elszenvedett kiközösítés vagy kortárscsúfolás feldolgozatlan érzelmi sebeit hurcolják magukkal. Ezek az élmények – hogy egy gyerekközösségben gyakorlatilag láthatatlanok vagyunk, vagy éppen rendszeresen rajtunk vezetik le a feszültséget egy-egy beszólással, megszégyenítéssel, netán fizikai bántalmazással – hihetetlenül mély lenyomatot hagyhatnak egy emberben. A szeretethiány és az érzelmi elhanyagoltság vagy bántalmazás tapasztalatai tartósan elraktározódnak a testünkben, még akkor is, ha később sikerül támogató közösséget találni. A kiközösítés hatásairól már az első évfolyamon – majd visszatérően minden tanévben – célirányosan kellene beszélni a gyerekekkel az osztályközösségekben. A tanároknak pedig fokozott figyelmet kellene fordítaniuk arra, hogy egyetlen gyerek se kerüljön egy közösségben ilyen helyzetbe." (Dr. Lukács Liza)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése