"Valamikor – több mint húsz évvel ezelőtt – ment egy kamaszműsorom a televízióban Szókimondó címmel. Kényesnek érzett kérdésekre próbáltunk drámai válaszokat rögtönözni. Egyszer felmerült, hogy mi lenne egy szerelem sorsa, ha a partner egyik lábát levágná a villamos. A tizennégy serdülő – egy kivételével – azt mondta:
– Természetesen vele maradnék! Ahogy megfogadtam: jóban, rosszban.
Aztán a műsor vagy két évtizedre megszakadt. Akkor folytattuk. Más szereplők, más generáció. És a többségnek más volt a válasza is:
– Péter bácsi, azt nem lehet megkívánni tőlem, hogy egy életen át egy nyomorék ember mellé feküdjek be az ágyba!
Tempóra mutantur et nos mutamur in illis… Az idők változnak, és mi velük változunk, hirdették a régi latin bölcsek." (Popper Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése