(Megjelent: Nyírvidék, 1930. május 29.)
Megtalálták a hajdan nyomtalanul eltűnt udvarló
csontjait
Nyírpilis község határában az ömböly csárda mellett dohánypajtát építettek. Amikor az egyik oszlop
helyének gödröt ástak, az egyik munkás ásója csontokba akadt. A lelet
természetesen felcsigázta az emberek fantáziáját, s most már óvatosabban ástak
tovább s rövid időn belül siker is koronázta munkájukat, mert egy emberi
csontvázra bukkantak. A csontváz 40 cm. mélyen volt a földben.
A vizsgálat megindult annak kiderítésére, hogy a csontváz
hogyan kerülhetett erre a helyre, mert a környéken lakók emlékezete szerint
ezen a tájon nem volt temető.
Lassankint azonban megindult a találgatás és akadt öregebb
ember, aki emlékezett még arra, amit gyermek korában hallott egy titokzatos
szerelmi ügyről, s a falu népe ezt a megoldást találta a leginkább
elfogadhatónak. Az ismét szájra kelt história két erdészről regél.
Körülbelül az ötvenes évek táján lakott ezen a tájon két
erdész. Az egyik nős ember volt, a másik még csak legényember. Az csak
természetes, hogy a mese szerint a legényember csinos is volt, szerelmes is
volt, s az asszonynak tetszett a fiatalember széptevése. —Egyszer azután a
nőtlen erdész hirtelen eltűnt. Hogy hová lett, senki sem tudta meg. Az egyik
verzió szerint szerelmének lett áldozata, mások szerint pedig egy szép
asszonnyal szökött meg ismeretlen helyre.
A mese szereplői azóta már rég meghaltak. A szerelmes
legény s a szerelmes asszony is örök álmukat álmodják. Ki tudja, igaz volt-e,
amit róluk beszéltek? És hátha a megtalált csontok a szerelmes trubadur
csontjai voltak? Most már mindegy. A környék lakói még egy pár napig beszélnek
a szerelmesekről. Az idősebbek talán egy könnyet morzsolnak szét, emlékezvén
arról, hogy ők is voltak valaha fiatalok és szerelmesek, a fiatalok pedig
irigységgel emlékeznek a fiatal erdészre, s egy sóhajtással tekintenek arra a
kis gödörre, amelybe belehelyezték a már porladó csontokat, amelyek 60—80 évvel
ezelőtt kerülhettek a földbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése