Csókolom, tanár bácsi! De régen láttam! Mikor is tetszett engem tanítani? Van annak már vagy húsz éve! Hogy tetszik lenni? Emlékszem ám a gyönyörű versekre. Azokat szerettem a legjobban az iskolában.
Ő itt a kisfiam, Józsika. Már nyolc éves. A nagyobbik meg tíz. Bizony, elszaladt az idő! Hogy mit mondtál, Józsika? Az isten b…a meg, hányszor mondtam már, hogy ne beszélj ilyen csúnyán! A k..va életbe, most jól szégyenbe hoztál a tanár bácsi előtt!
Tanár bácsi, már megette az idegeimet ez a gyerek! Úgy káromkodik, mint egy kondás! Csak tudnám, hogy kitől tanulja ezt. Azért mi még mások voltunk! Még tudtuk, mit jelent az illem, meg a tisztelet!
Na, én rohanok, tanár bácsi. Örülök, hogy találkoztunk. Tetszik tudni, két gyerek mellett nem lehet sokat beszélgetni. Ezeket nevelni kell!
A kép illusztráció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése