Mintha csak egy ember lenne

 

 

„Egészséges munkahelyi szervezetben felnőtt emberként viszonyulunk egymáshoz, a többi csak sallang. Rémes látni azokat a vezetőket, akik addig tepertek, amíg elértek egy magas pozíciót, de valójában fáznak minden olyan tevékenységtől, amely az emberekkel kapcsolatos. (Sokak számára ismerős pillanatkép, amikor a főnök reggel bemegy, és szemlesütve fut az irodájáig, ahova elsáncolhatja magát, és boldog, ha közben senki nem köszön rá.) A vezetők azzal szoktak védekezni, hogy nem könnyű rátalálni a kényes egyensúlyra az egymás életébe való bratyizós belefolyás és a rideg távolságtartás között. Őket arra invitálom, hogy egy másfajta koordináta-rendszerben képzeljék el a maguk és a beosztottaik viszonyát, amelyben a kiindulópont az, hogy mindketten emberek. Együtt dolgoznak nap mint nap, és ahhoz, hogy ne csak eredményesek legyenek, de elviselhető legyen az egymás társaságában töltött idő, mindig ehhez a kiindulóponthoz kell visszanyúlni. Úgy beszéljenek egymással, mintha a másik „csak egy ember” lenne, mindenféle címkék nélkül.” (Dr. Füredi Júlia)