(Megjelent:
Nyír, 1868.12.26.)
Örömmel értesültem arról, hogy újévtől kezdve
becses lapja megyénk érdekeit is képviselni fogja és szívesen engedek kérésének
levelezői sorába léphetni, de fájdalom hogy első tudósításom szomorú :
tegnapelőtt temettük el a közönség nagy részvéte mellett kövesligeti Román
Ferencz munkácsi
ügyvéd és birtokos urat, ki 65 évet élt folytonos munka és fáradozás közt.
Tüdőszélhűdés vetett véget küzdelemteljes életének. A megboldogult, ki
nőtlenségében tölté napjait, a forradalom előtt előbb a munkácsi
és szentmiklósi uradalmaknál ügyész, majd főügyész és főjegyző, 1848-ban pedig
a munkácsi
választókerület országos képviselője volt, s mint ilyen, 1849-ben a szabadságharcz
leverése után, Haynau rémuralma alatt halálra ítéltetett ; legfelsőbb
megkegyelmezése folytán azonban szabadságát visszanyervén, Munkácsra
visszatért és csendes magányban gazdálkodás és ügyvédkedéssel foglalkozott, hőn
pártolván az irodalmat s a tudományos egyleteket, míg szíve, mely a hazáért oly
hőn lángolt, dobogni megszűnt. Neki köszöni a munkácsi
kaszinó és olvasóegylet létét, melyet még a forradalom előtt életbe léptetett.
S hőn szeretett hazájáról végső napjaiban gyengélkedése közben sem feledkezett
meg az elhunyt : mert végrendelete szerint munkácsi
terjedelmes birtokát, mely egy szép házból és értékes földekből áll, a Magyar
Tudományos Akadémiának hagyományozta, könyvtárát a helybeli gymnasiumnak hagyta,
s azonkívül is többrendű jótékony alapítványokat tett. Legyen könnyű a föld
nemes porainak; emléke áldott lesz köztünk!
Munkács,, decz. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése