Ők kérték

-- Vádlott, legyen szíves mesélje el, hogyan hajtotta végre a rablást!
-- Miféle rablást, bíró úr? Hiszen ők maguk kértek meg engem.
-- Ezt hogy érti?
-- Hát odajött hozzám este két férfi és azt mondták, vegyem le az órát és a cipőt. Én meg levettem. Az egyikről az órát, a másikról a cipőt.

Archív fotóriport a cseh támadásról

Nyolcvanegy évvel ezelőtt,  1939. január 6-án Munkácsot cseh támadás érte Oroszvég felöl, ahol csak kis létszámú határőrs volt. Ennek előzménye, hogy a bécsi döntés értelmében 1938. november 10-én a várost visszacsatolták Magyarországhoz, a cseh katonaság kénytelen volt kivonulni. Amibe viszont nagyon nehezen törődtek bele.

Bár a harcoknak magyar részről nyolc halálos áldozatuk volt, a főleg civil önkéntesekből, vasutasokból és csendőrökből álló, rosszul felszerelt véderőnek sikerült visszaverni a támadást. A korabeli felvételeken jól látszik, hogy a csehek ágyúval is lőtték a várost, amiről a színház oldalán lévő belövés is tanúskodik.

A napokban kezembe akadt a Pesti Napló képes mellékletének 1939. január 15-i száma, mely beszámolót közöl az eseményekről Fotoriport Munkács véres vízkeresztjéről címmel. Mellékelem az újság vonatkozó oldalainak másolatát.

Mintha egy megesett lány lenne

"Ha a sérelem nincs feldolgozva, mindig az lesz az első. Ráadásul itt a sérelem olyan mérvű, hogy egyszerűen nem tudunk elmozdulni. Nincs erő már arra se, hogy a határon túli magyarokkal foglalkozzunk. A hazaszeretet egyetlen formája a sértettség ápolása. Pedig én nem hiszem, hogy csak így lehetne szeretni a hazámat….  Az élő kapcsolat nagyon fontos lenne például Erdéllyel. Nem kiküldeni a középiskolásokat berúgni egy napra, miközben azt sem tudják, hol vannak. Hanem a Fókuszban beszámolni arról, hogy óriásbébi született Marosvásárhelyen. Vagy te tudod, milyenek a csíkszeredai hokicsapat rajongói? Hogy kik ott a sztárok? Miért nem valódi tér az? Hát nem veszett el! Úgy viselkedünk, mintha Erdély egy megesett lány lenne, akit tagadni kell a budai polgárcsaládban. Annyira nem tudjuk megbocsátani, hogy elvették, hogy lemerevedtünk. És így valóban elveszítjük őket. " (Grecsó Krisztián Trianonról)

Aki tud, az tud

A zsidó üzletkötőnek jelentkezik az egyik cégnél.

-- Felhívnánk a figyelmét, nekünk olyan ügynök kell, aki háromszoros áron is el tudja adni a hűtőszekrényt, akár az eszkimóknak – mondják neki az állásinterjún.

-- Mit beszélnek itt nekem? Én adtam már el olyan sejknek is, akinek 342 felesége volt!

-- Hiszen egy dúsgazdag sejknek nem nehéz eladni.

-- Hát Rolls-Royce-ot nem, de guminőt…..

Egy magyargyűlölő a kisebbségekről

Tomáš Garrigue Masaryk (1850-1937)  cseh filozófus, szociológus, egyetemi tanár, politikus, Csehszlovákia egyik alapítója és első elnöke volt, aki élete fő céljának a Monarchia szétverését tekintette, aki híres volt magyarellenességéről. Köztudott, hogy ő győzte meg Wilson amerikai elnököt Trianon szükségességéről. Visszaemlékezései A világforradalom címmel 1928-ban jelentek meg Prágában, az Orbis Kiadónál.

Masaryknak most valóságos kultusza van Ukrajnában, főleg Kárpátalján, annak ellenére, vagy talán épp azért, hogy a magyaroknak nem volt nagy barátja, miközben mélységesen hallgatnak arról, hogy az ukrán nemzetiségi politika fényévekre van, az ő elképzeléseitől. 

Az elfogultsággal aligha vádolható szerző művéből e az alábbi részletet azoknak ajánlom, akik még mindig kétségbe vonják minden nacionalizmus létjogosultságát, illetve megkérdőjelezik a kisebbségben élő magyarság jogát az anyanyelvi oktatáshoz, illetve az anyanyelv széleskörű használatához.

„A német kisebbségen kívül jelentéktelen lengyel nagyobb kisorosz (Szlovenszkón) de főképen magyar kisebbségeink vannak. Ezekre a számbelileg kisebb nemzetiségekre is áll a szabály,hogy nemzeti létüket biztosítani kell.

Minden kisebbségnek nép és középiskolákkal kell bírnia; az egyetemek, magasabb kultúrintézmények és ezeknek száma ma az egész művelt Európában határozott számítás után igazodik,a lakosság képzettsége és szükséglete szerint. Németországban magában három millió lakosra esik egy egyetem és hat millió lakosra egy technikai főiskola. Nálunk három millió németnek egy egyeteme és két technikai főiskolája van.

Politikai tekintetben a német kisebbség a legfontosabb. A többi kisebbség kérdésének a megoldását is megkönnyíti, ha a németeket megnyertük a köztársaság számára.

Ami pedig a hivatalos nyelvet illeti, nem egynyelvű államban a lakosság szükséglete és a közigazgatási előnyök az irányadók,– az állam van a lakosságért,nem a lakosság az államért. Államunk, mint össz- és egységes szervezet, és hadseregünk cseh (szlovák) nyelvűek lesznek: ez a demokrácia többségi elvéből természetesen folyik is. Az állam tehát csehszlovák. Az állam nemzeti jellegét azonban nem az államnyelv biztosítja; a nyelv nem meríti ki a nemzeti karaktert, államunk nemzeti karakterének a következetesen és nyomatékosan keresztülvitt összkultúrális programon kell alapulnia.

A háború előtt részt vettem a hatóságok két és egynyelvűsége felett folyt vitában; az új viszonyok között a kétnyelvűséget tartom a legcélszerűbb megoldásnak; a hivatalnokok egynyelvűsége a kétnyelvű hivatalokban egyes vidékeknek átmeneti időre megfelelhet. Hogy ilyen egynyelvűség lehetséges lesz-e a jövőben is, azt a tapasztalat fogja megmutatni.

Minthogy nemzetileg kevert államban élünk és minthogy ilyen különleges helyzetünk van Európa közepén, a nyelvkérdés nemcsak politikai, de kulturális tekintetben is igen fontos nekünk.

Gyakorlatilag mindenekelőtt az államban beszélt nyelvek ismeretéről van szó. A kisebbségek érdekében áll az államnyelv ismeretét  elsajátítani; de ugyanígy érdekében áll a többségnek a kisebbségek, de különösen a nagy kisebbségek nyelvének ismerete; e szerint kell az iskolákban a nyelvtanítást szabályozni; itt is érvényes a közigazgatási, gazdasági és kulturális szükségletek szabálya. A német nyelv politikailag fontos nekünk, hivatalnokainknak jól kell tudniuk németül,annyira jól, hogy a tájszólásokat is megérthessék.

A német világnyelv, ezért hasznos kultúrtényező és művelődési eszköz.

A cseh és szlovák középiskolákban, valamint a népiskolák felsőbb osztályaiban tanítani kell a német nyelvet, ugyanígy a német iskolákban a cseh nyelvet. Szlovenszkón hasonló módon kell tanítani a szlovák és magyar nyelvet, ha talán kisebb mértékben is. Hogy a nyelvek kötelező tárgyak legyenek-e vagy sem, efölött majd a tapasztalatok és a gyakorlat alapján fognak dönteni…

A tökéletesített önrendelkezés és a kisebbségek aránylagos képviselete demokratikus államban a kisebbségi védelem helyes eszközének bizonyultak;  önrendelkezés és aránylagos képviselet a demokrácia követelményei.

Európa új rendje és az új államok alakulása által a nacionalizmus elvesztette negatív jellegét, az elnyomott népek önállóvá lettek. A pozitív nacionalizmus ellen, mely intenzív munkával dolgozik nemzetének emelésén, senkinek sem lehet kifogása. A nemzeteknek és az emberiségnek nem a hazaszeretet, de a sovinizmus az ellensége. A hazaszeretet nem jelenti azt, hogy más nemzeteket ne szeressünk.”

Levél otthonról

Édes, drága kislányom!   

Nagy-nagy örömmel olvastuk az e-mailedet, mely szerint ott, a messzi távolban találtad meg életed párját és össze kívántok házasodni. Annál is inkább, mert az egész falu megnézte a fényképeket, és megállapította, hogy a te

Edwardod igazán jóképű férfi, roppant elegáns, kár, hogy Angliában született, mert itthon még celeb is lehetne belőle. Irigykedett is az a kényes Széphelyiné, hogy a fene essen belé!

Egészen felbolydult a falu, amikor elmondtam, hogy hamarosan hazajöttök, sőt, talán itt lesz az esküvő is. Apád azonnal elindult, hogy vegyen még két disznót, hízó ugyan nem volt, de összetalálkozott keresztapáddal, aki közölte: erre a nagy hírre most azon nyomban meg kell kóstolni az újbort, mivel csak így tudja felfrissíteni az angol nyelvtudását. Annak ellenére, hogy a bor még ki sem forrt, tisztára úgy nézett ki, mint a tejeskávé, apád teljes mértékben egyetértett vele, mert mit meg nem tesz az ember a gyermekéért. Így aztán hízót nem talált, de estére a két disznó az meglett.

Az biztos, hogy keresztapád akkor már perfekt beszélt angolul. Pontosabban, csak angolul beszélt, mert én nem értettem belőle egy szót sem. El is hívtam Ancika tanár nénit, hogy fordítsa le. Azt mondta, szerinte is angol, de nem nagyon érti, mert ez walesi tájszólás. Annyi lejött belőle, hogy keresztapádnak igen nagy gusztusa lenne a tanár nénire, mert megfogta a farát.

Az esperes úr nyakamba borult az örömhírre, de megkérdezte, hogy nem református-e véletlenül Edward, merthogy ez Angliában elég gyakori. Amennyiben ez lenne a helyzet, sürgősen térjen át a katolikus hitre, mivel az esperes úr így meg nem esket titeket, az hétszentség.

Persze, ez részletkérdés. Viszont a nagypapa azt kérdezte, tud-e már a vőlegényed magyarul, mert addig nem mehetsz hozzá. Ő ugyanis szeretne vele alaposan elbeszélgetni, mégiscsak tudni szeretné, hogy kihez adja az unokáját. Ha esetleg még nem beszéli tisztán a nyelvünket, okvetlen tanulja meg, mire hazaértek!

Na de, ez a legkevesebb, ennyit igazán megtehet érted, ha szeret! Viszont az igazgató úr azt kérdezte, hogy véletlenül nem kommenista-e a fiatalember családja, mert ő biztosan tudja, hogy Angliában ilyenek is vannak. Mai napig nem érti, mondta, hogy a királynő hogy tűri meg őket, miként férhetnek el ezek egy országban. Úgy, hogy jó lenne, ha politikailag is tisztázná magát.

Másnap aztán eljött az Asztalos Józsi. Tudod, aki a gimnáziumban annyira odavolt érted. Mondta, hogy mennyire örül, meg hogy te aztán igazán megérdemled a boldogságot, mert ki, ha nem te. De a végén kibökte, hogy lesz itt egy kis probléma, mert azt mondja, hogy Angliában baloldali a közlekedés. Aztán hazajöttök, ne adj isten, beültök az autóba, és Edward nekimegy az első fának. Ezért, mondta ő, addig hozzá ne adjunk, amíg meg nem szerzi a magyar jogosítványt. Ja, ha el felejtettem volna, Józsi éppen gépjármű-oktató.

Egyébként ezek mind apró részletkérdések, mi valamennyien örülünk a boldogságotoknak és türelmetlenül várunk mindkettőtöket. Viszont jó lenne, ha felkészítenéd egy kicsit a helyi viszonyokra, hogy kivel kell jóban lenni és kivel nem. Beletettem a levélbe néhány fényképet. A Kudletyákné képét azért húztam át feketével, mert még véletlenül sem kell neki köszönni, jobb, ha messziről elkerüli. Ez a nő mindenre képes. Annak idején szegény apádat is… A polgármester úr fényképére viszont a szép piros szívet rajzoltam. Ebből tudni fogjátok, hogy vele kezet is kell fogni, szépen, mosolyogva.

Szóval, nagyon várunk már titeket. Ezt a néhány apró problémát pár hét alatt biztosan megoldjátok. Tudom én, hogy a szerelem ereje mindet legyőz!

Sokszor csókol:

szerető anyád.

Engedd ki a macskákat!

(Egy régi vicc, ma már aligha fordulhatna elő.)

Két lánytestvér annyira szereti, félti és óvja a macskáit, hogy ki sem engedik a lakásból őket, nehogy találkozzanak a félelmetes kandúrral.
Az idősebbik lány hamarosan férjhez megy, és nászútra utazik.
Néhány nap múlva a húga táviratot kap:
" Azonnal engedd ki a macskákat! "