Közlekedési szitu

(József Attila után szabadon)

Mikor az uccán átment a kedves,

látszott, semmi köze a KRESZ-hez.

Mikor lezseren aszfaltra lépett,

egy rendőrautó vijjogott, fénylett.

Mikor egy autós förmedve rászólt,

meztelen válla picikét rándult.

Nem nézett semmit, zebrát, sem lámpát,

mint aki minden ködön átlát.

Kezére nézett, s már nyúlt is vígan

telója után hiperaktívan.

És rádudáltak, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.

De ő csak nyomta bőszen a gombot

néhány kommentet odapottyantott.

Mily szerencse, hogy mindenki fékre

lépett, még mielőtt ő odaérne.

És ment a kedves, szépen, ledéren,
féknyomok futnak utána srégen!

Kárpátaljai vértanúk

A GOLYÓSZÓRÓ ELSŐ MEGPENDÍTÉSE

(Megjelent: Hazánk. Történelmi Közlöny, 1888/1.)
1849-BEN A MUNKÁCSI VÁRBAN
1849. évi március hónapban jelentkezett bizonyos Krajcsovics János nevű asztaloslegény Mezősy Pál őrnagynál s akkori munkácsi várparancsnoknál s nem csekély önérzettel kijelenté, hogy ő az ellenség megsemmisítése céljából képes oly lőfegyvert szerkeszteni, mely egyszerre öt lövést tesz, minek golyószóró hatása azután bámulatra fogja ejteni a harcosokat. Mezősy megörült e kijelentésnek s minthogy Krajcsovics, mint minden hozzá hasonló ezermester, ki mindenét magánál és magával hordja, szegény és éhes volt mint a templom egere, megengedte, hogy Szőke Ferenc várbeli puskaművesnél telepedjék le s hogy élelmezést Reichenstein Emánuel várbeli kantinosnál s annak gyönyörűséges felesége Franciskánál nyerjen. Egyszersmind meghagyatott Szőkének, hogy műhelyében dolgozhassák a sokat ígérő ezermester, s minthogy ez egy tört reszelővel sem bírt, az ő szerszámait s anyagát is vehesse igénybe. Március hó 9-én tehát hozzá kezde a nagy munkához s a vár műhelyében fúrt- faragott folyvást április hó közepéig, kivéve azon órákat, amidőn mint minden geniális művész ő is a kantinos kegyelméből s a jövő dús nyeremény számlájára quaterkázgatott. Azonban, bármint erőlködék is, jó szándéka s hatalmas terve kudarcot vallott: a revolver nem sikerült, a cső nem akart golyót szórni s a folyvást kétkedő Szőke mester is határozottan kijelenté, hogy kár a további fáradságért, szénért s reszelő koptatásért, miért is egy szép napon, midőn a tavasz már fakadni kezde, ott hagyá az ezermester a puskaművest, ott a híres munkácsi várat s abban a szép Reichenstein Fanny kantinosné kontóját s eltávozott máshol keresni szerencsét.
A vendéglősné nem is késett azután a vár parancsnokánál keresni követelése kiegyenlítését, ki neki 38 napi élelmezésért, 20 pengő krajcárjával számítva, 12 forint 40 krajcárnyi összeget utalványozott Kralovánszky László térszázadosnál; az ezen felüli magánfogyasztási számla behajtásával a szép kantinosnét a rendes perútra utasítván; fellépett azonban Szőke Ferenc mester is, ki a várparancsnoknál következő kérvényt nyújtott be:
„Mezősy Pál, várparancsnok úrhoz intézett alázatos esedezés.
Mélyen tisztelt várparancsnok úr!
Bizonyos Krajcsovics János nevezetű asztaloslegény, ki várparancsnok úr rendeletére oldalom mellé adatott, a mikor azt ígérte, hogy bizonyos olyatén fegyvert állít elő, mely 5 lövést tészen egyszerre, mi által neki is nem remélt haszna leend, dolgozott nálam s az én szerszámomnál s hozzá megkívántatott kellékekkel, a mikor nekie s őt mindenekben ellátni kelletett, s én mint puskaművesmester eltartóztattam a várban fekvő századok fegyverei készítésétől, így a kenyerem keresésétől is megfosztattam, nálam volt tartózkodási ideje alatt valóságos károsodásommal, mely lámpáim felhasználásával, szerszámaim s anyagrészek kiszolgáltatásával legkevésbé 38 napok lefolyta alatt 50 ezüst írtra felment, ide értve a kényelmes lakhelyt és fűtést is, mit a mélyen tisztelt várparancsnokság útján részemre megtéríttetni mély alázatos tisztelettel esedezem, alázatos tisztelettel maradván,
M. tisztelt várparancsnok úrnak legalázatosabb szolgája

Szőke Ferenc,
Munkács várbeli puskaműves.”

Ki azután megszánván a félrevezetett puskaművest, hogy kárát némileg kipótolhassa, fogta a kalamust s a folyamodvány hátára következő indoklatát kanyarított sajátkezűleg:
„A fent írt folyamodás annyiban igazságos, hogy 38 napok alatt csakugyan sok kellemetlenségnek volt a folyamodó kitéve; ennek tehát némineműképeni kipótlásául, meghatalmaztatik százados és térparancsnok úr (Kralovanszky László), a keze alatt létező pénztárból 38 pengő forintokat Szőke Ferenc várbeli puskaművesnek kifizetésére. Kelt Munkács várában, április 13-án 1849.

Mezősy Pál,
Munkács várparancsnoka.»

A jóérzelmű mester megelégedett a felemlített 50 frt helyett a megutalványozott 38 frttal is s azt azonnal felvevén, így nyugtázta :
«Hogy a fent kitett harmincnyolc ezüst forintot valósággal felvettem legyen, ezennel bizonyítom. Szőke Ferenc puskaműves.»
Eképen végződött hazánkban a gyorspuska első kísérlete, mely jóval megelőzte a franciákat, kik két évtized múltán golyószóróikkal oly nagy riadalmat okoztak az olasz háborúban s megelőzte a németeket, kik a hatvanas években csakugyan győzedelmeskedtek gyorspuskáikkal manganétos csapataink felett.
Lehoczky Tivadar.

Lány a félhomályban

A lány a gimnázium oldalfolyosójának legvégén ült egy, padon. Ez a rész amolyan mostohagyermeke volt az intézménynek, csak a tornaterem nyílt innen és az öltözők, itt mindig félhomály volt, pláne, ilyenkor télen és még a legutóbbi felújításból is kimaradt, már hámlott a falakról a vakolat.

A hajnali busszal érkezett, amikor még szinte csak a takarítók voltak benn, erre meg pláne nem járt senki. Két karját a térdére fektette, úgy tűnt, hogy szunyókál, a sötétben nem látszottak a könnyei.

Csapódott a folyosó ajtaja, jött valaki.  A lány megrezzent, de nem emelte fel a fejét, csak a karjai fölött lesett ki. Egy fiú lépett ki a félhomályból a pislákoló lámpa halvány fény-nyalábja alá. Kenyeres Bence volt, az iskola legjobb sportolója. Utánpótlás válogatott. Mivel a busz, amivel bejárt, jóval a tanítás kezdete előtt ért be, általában még lejött erre a csöndes folyosóra, hogy kissé átmozgassa az izmait.

-- A fenébe! Már csak ez hiányzott! – gondolta a lány és gyorsan letörölte a könnyeit.

A fiú tétován megállt, nem tudta, mit csináljon. Még soha nem találkozott itt ilyenkor senkivel. A lány megmozdult, mintha csak a haját igazította volna meg, de igazából egy könnycseppet törölt ki a szeme sarkából.

-- Te mit csinálsz itt? – kérdezte Bence.

-- Én?... Semmit…. Pihengetek – felelte, de a hangjából nem tudta kitörölni a bánatot.

-- Valami baj van? Bántott valaki? – kérdezte a fiú és leült mellé a padra.

A lány azt akarta mondani, hogy nem történt semmi. Hogy minden a legnagyobb rendben van. Hogy egyszerűen békén kell őt hagyni. De bármennyire szégyellte, mégis kitört belőle az elfojtott keserűség.

-- Az a mocsok! Már megint részegen jött haza és késsel kergetett minket – zokogta.

-- Ki? Ki kergetett titeket késsel? – döbbent meg a fiú.

-- Hogyhogy ki? Hát az apám! Ha ezt egyáltalán apának lehet nevezni? – nézett dühösen a fiúra. – Megint az ablakon ugrottunk ki és a nagynénémnél aludtunk. Már amennyit aludtunk.

-- Te jó ég! És mért nem mentetek a rendőrségre? – nézett döbbenten a másik.

-- Anyám nem mer a rendőrségre menni. Fél tőle, mert azt mondta megöli. Meg mindig azt hajtogatja, hogy józanon milyen jó ember.

Lassan megtelt az iskola élettel, közeledett a becsengetés ideje. Ők is felkerekedtek, de Bence nem ment be az osztályba. Megvárta a folyosón a tanárnőt.

-- Tanárnő drága, lenne egy kérésem – szólította meg. – Itt van ez a Dalmai Ica. Ne tessék ma feleltetni, mert nehéz éjszakája volt! És tessék már szólni a többi tanárnak is.

-- Nehéz éjszakája? – vigyorgott a nő kaján mosollyal. – Csak nem együtt jártok? Ezt sem hittem volna…

-- Dehogy járunk, tanárnő…. Csak, gondoltam, szólok.

-- Ez itt egy gimnázium! Nem érünk rá egyéni problémákkal foglalkozni! Szóljanak a rendőrségnek vagy a gyermekvédelemnek! A mi dolgunk, hogy tanítsunk és felkészítsünk az érettségire, a te dolgod meg az, hogy tanulj! Ezt vésd jól az eszedbe! – rikácsolta a tanárnő és szélesre tárta maga előtt az osztályterem ajtaját.

Egy közösség önmagáért létezik

 

"Mindig mulatok azon, amikor különböző vállalatok próbálják eljátszani, hogy ők egy közösség. Ez pedig azért sáros, mert egy közösség az önmagáért létezik, annak nincs feladata, csak saját maga fenntartása. Itt a leghülyébb is a közösség tagja, azt is szeretjük, mert idetartozik. Egy vállalatnál a leghülyébbet kirúgják, mert cél van, feladat, valamit teljesíteni kell. A tagságot pedig abból a szempontból értékelik, hogy a feladat ellátásához szükséges és hasznos-e. A közösségben ilyen nincs." (Csányi Vilmos, etológus)