„EMBERVÁSÁR“ A BEREGSZÁSZI PIACON

 (Megjelent: Brassói Lapok, 1938.04.18.)  

              

Szomorú szociográfia -- Szálloda az eresz alatt-- Isten vagy a diktátorok?

KILENCVEN KILOMÉTERNYI GYALOGLÁS EGY DARAB KENYÉRÉT

Beregszász, április 15.
A tavaszi vékony napsugár igyekszik áttörni az oszladozó felhőkön. A tavaszi munka a szőlőkben és a földeken megindult. Délután két óra. A beregszászi piacon és széles utakon a munkára és kenyérre éhes földmunkások őgyelegnek. Kinn a szőlőkben és földeken a rózsaszínes hajnali pirkadatkor kezdődött a munka. . .
Egyik embernél ásó, másiknál kapa mindegyiknél vékony konyhapokróc, tarisznya. A konyhapokróc a ,,hálószoba“ berendezésük. A tarisznyákban kenyér. A Iegtöbbnek pipája hidegen fityeg a szájból, a fiatalok újságpapírszélbe sodorják a ,,lajbi” zsebéből kikapart dohánymaradékot, melyben több a morzsa és mindenféle piszok, mint dohány.
A piac egyik sarkán álldogálók közé keveredem. Bilkei ruszinok. Mind beszél magyarul. A beregszászi munkanélküli napszámosok standján álldogálnak, ezekkel vitatkoznak.
Mint kiveszem, a bilkei munkátlanok és a beregszászi munkátlanok között arról folyt a vita, hogy ki az oka az egésznek. A bilkeiek a jó Isten, ember számára kifürkészhetetlen rendelkezéseire hivatkoznak, amelyeknek feltétlen meg van az okuk és miértjük. A beregszásziak inkább Mussolininek és Hitlernek hibájára róják. A bilkeiek nem tudják, hogy kik ezek. Egymásra néznek, megcsóválják a gondterhes fejüket és fogalmuk sincs, hogy ezeknek a beregszászi favágók által is csak nehezen kiejtett nevűeknek, mi közük ahhoz, hogy a beregszászi szőlőhegyeken és alattuk elterülő mezőkön tavasszal nincs kenyérre való munka.
A munkanélküli bilkeiek és a munkanélküli beregszásziak végül mégis csak megértik egymást. Ez a megértés ott kezdődik, amikor megállapítják, hogy csak nem jó az, hogy nem akad munkája annak, aki dolgozni akar és nem jó, hogy otthon sorvad az asszony és sír a pulya. . .
Amikor egységesen idejutnak, közelebb kerülnek egymáshoz. A bilkeiek ráhagyják, hogy annak a Hitlernek valami része lehet a dologban, Mussolinit kihagyják, mert annak nehezebb a nevét kiejteni, viszont a beregszásziak pedig megállapítják, hogy mégis a jó Istennek kéne a világ kerekét másként fordítani.

A bilkei bejött a munkapiacra
Egy bilkeivel kezdek beszélgetni. A többi körülvesz bennünket és bólogat. Bilke negyvenöt kilométerre van Beregszásztól, fenn a legyekben.
— Mikor jöttek kendtek?
— Vasárnap délután indultunk.
— Mennyien jöttek?
— A mi csoportunk pontosan huszonkettő volt.
Megkérdem, hogy ki bilkei a körülállókból. Tizenheten vannak, tehát ötnek akadt munkája. Megtudom, hogy gyalog jöttek Bilikéről éjfél után érkeztek Beregszászra. Esett az eső. A piacot körülvevő bazársor széles kiugróval védett járdáján húzták meg magukat. Ez a rendes hoteljük.
— Kedden nyolcnak akadt munkája — mondja a bilkei. Szerdán, amikor beszélten velük, öten voltak dologban.
— Hány gyermeke van otthon?
— Öt, meg az asszony.
— Mennyi pénz van most kendnél?
— Nincs nekem még annyi sem, hogy kis pakli dohányt vegyek,
A kis pakli dohánynak 55 fillér az ára. A bilkei vasárnap délután indult el munkára, most szerdán délután van és kinn megindult a tavaszi munka.
— Mennyi a napszám?
— Tíz-tizenkét korona, ha van munka,
— Mennyi a munkaidő?
— Hát csak úgy hajnaltól, amíg a sötét be nem áll.
Ez most körülbelül 13 óra, nyáron 15—16.
— Mit eszik naponta?
— Ha van munka, a kenyérhez eszem egy heringet is a böjtben, ha nincs böjt, még szalonnát is, meg hagymát.
— Megtörténhet, hogy egész héten nem keres?
— Előfordul.
— Ilyenkor mit csinál?
— Semmit. Szombat délután hazagyalogolok egy kenyérért, vasárnap délután visszajövök.
Kétszer negyvenöt, tehát kilencven kilométert gyalogol egy kukoricakenyérért,
amelynek értéke körülbelül nyolc korona.
— A családért nem menne haza?
— Hát bizony nem, mert ha nem keresek, a családnak nincs semmi öröme belőlem. Addig jó, amíg itt vagyok, addig azt hiszik, hogy viszek ennivalót. Aztán hazamegyek és még otthonról kell a családtól elhoznom a kenyeret.
— Honnan van otthon kenyér?
— Van egy fél hold földem, azon csak kukorica terem, ha meg kifogy, hát hitelbe veszek a boltostól, tudja, hogy csak megfizetem. Amikor összegyűl, váltót irat alá vélem.
Fél hold föld, férj, feleség és öt gyermek.
— Mennyit visz haza, amikor egész héten keres?
— Hát legtöbb, ha hetven koronát összehozok, ebből vagy húsz koronát elkomálok,
mert ha dolgozom, hát kell a jobb étel, meg a pipát is kívánom. A többit hazaviszem. Hisz ha minden héten ötven koronát vihetnék haza, hát soha nem vóna baj.
Ötven korona hétszemélyes családnak, hét napi megélhetésre a legnagyobb boldogság elérése. De ez sincs. Tavasz van. A szőlőkben és mezőkön megindult a munka.

Feketekenyeres életek
Új csoportot szemelek ki, rafajnaújfalusiak. Magyarok. Ez a falu az, amelynek a postája Barkaszón van, jegyzői hivatala Bátyúban, csendőrsége Somban, körorvosa Kaszonyban, járásbírósága Munkácson, törvényszéke Ungváron, adóhivatala Beregszászon, telekkönyve Munkácson, járási hivatal Beregszászon, kerületi pénzügy igazgatósága Huszton és a községhez egy irányból sem vezet rendes országút. Esős időjáráskor pedig el van zárva a világtól.
A rafajnaújfalusiak, amikor nem kell nekik kóborolni a világban hivatalos ügyekben. elgyalogolnak Beregszászba „munkára“.
A munka a piacon való őgyelgés. A rafajnaújfalusi dolgozók olyanok, mint a bilkei ruszin dolgozók. Hátukon konyhapokróc, kenyerestarisznya, ásó, vagy kapa... Amikor közéjük elegyedem, politizálnak. Megállapítják, hogy az is bolond, aki hisz a politikában. Ez már náluk politikai erő. Mint kiderül, alig van olyan politikai párt, amelyhez ne kötötték volna szekerüket. Türelmetlenül hagyták ott valamennyit. . .
A rafajnaújfalusiak egy része nemcsak politikai nézeteket változtat gyakran, de sokan közülük hitet is cserélnek.
Egyik, akit megszólítok, az baptista. Már volt valami szombatos szektánál is. Reformátusnak született. Még lesz más hiten is. Megtudom, hogy nem a pap, nem sértődés miatt, mert általában ezek a főmotívumok a vallás csereberéjének, hanem az általános elégedetlenség miatt. Kiutakat keresnek, ahhoz, hogy nincstelenségükben valami lelki áfiumot kapjanak.
— Háy gyermeke van?
— Négy vót.
— Csak volt?
— Meghaltak.
— Miben?
— Sorvadásban. Az asszony hektikás, azt mongya az orvos, hogy tüle szerezték. Most is beteg, tavasszal nagyon köhögős.
— Régóta beteg?
— Mán elég rég, hamar eldógozta magát, pedig nagyon derék asszony, Most is szeretnék valami patikaszert vinni neki, csak nincs még rá keresetem.
Megmutatja a receptet. Tizennégy koronába kerülne, valami cálciumos keverék. Hétfő hajnal óta van Beregszászon és hat koronát dolgozott össze szerdán délutánig a receptre. A tarisznyájából péntekre kifogy a sűrűfekete kenyér.

Élet, vágyak
A többi falusinál ugyanez a helyzet. Hasonló életkörülmények. Mindenkinél altalános baj és azon felül valami egyéni kisebb- nagyobb külön. A legtöbbjének nagyszámú család várja szombat éjszakai hazamenését. A maximális ,,földbirtokuk“ három hold.
Néha tízen is élnek egy ilyen ,,birtokon“.
Földnélküli Jánosok, de álmuk, vágyuk nem is terjed odáig, hogy maguknak földet kívánjanak, megelégednének azzal is, ha mások földjén hajnaltól-estig kapálhatnának, vagy ásnának.
Tavasz van, a szőlőkben, a mezőkön megindult a munka és a napi tizenhárom órát tíz koronáért dolgozni vágyók álmai nem teljesülnek.
Korán, még a hajnali pirkadat előtt felkeltem és elmentem megnézni a piaci embervásárt.
A hatalmas piactéren száz és száz ember. Jönnek a kisbirtokosok, a vincellérek famunkásokat felfogadni. Most dől el, hogy kinek lesz erre a napra keresete ... A nagy tömeg ellenére csend van . . .
A napszámosok nem ajánlkoznak, a munkásokat keresők ugyancsak szótlanul választják a maguknak megfelelő embert ... A  földmunkások arcát nézem. Mindegyiken ugyanaz a rideg izgalom: Jaj, ha nem visznek munkába . . . De nem ajánlkoznak, nem tolakszanak, az Istenre és a szerencsére bízzák, hogy kinek lesz egynapi keresete. Aki munkába megy, annak arcáról eltűnik a riadt izgalom és elmosolyodik szélesen, végtelen megnyugvással mosolyodik el, mintha
nem is csak egy napra kapna munkát és boldogan megy ki a szőlőkbe, vagy mezőkre ahol megindult a tavaszi munka.
Alig fél órát tart az embervásár. S a tömeg jó részét nem hívták dolgozni. A riadt izgalom eltűnik az arcokról és valami kifejezhetetlen bús beletörődés nehezedik reájuk . . .
Hét-nyolc óra tájban néhány embert elvisznek hat-nyolc koronás napszámért kerti munkára és azután egész nap nem történik semmi, csak a kenyeres tarisznyák apadnak, csak a sóhajok szakadnak fel mélyebbről és megindul a békességes vita, hogy miért . . .
Hogy miért van tavasz, miért indult meg a szőlőkben és mezőkön a munka és miért nem lehet dolgozni . . ,
Jak Sándor

A képen: Szegény gyerekek 1937-ben.

Forrás: Fortepan

Az ÁVH húsdarálója

 

Minden sérelme jogos

                                                                                  

„A megkeseredett ember mindig magányos. Amikor egy hegyben vagy tengerben gyönyörködik, a magánya díszleteiben gyönyörködik. Mindig egyedül áll a díszletei között. Mindegy, hányan és kik veszik körül, ők is csak díszletek maradnak. Aki megkeseredett, annak még a szerelme, férje, anyja, apja vagy a gyermekei is csak díszletek. Árnyak, szörnyetegek, akikkel egyedül küzd. Akik pont azzal a dühvel rontanak rá, amit ő érez. A megkeseredett embernek minden sérelme, dühe, bosszúvágya jogos, és minden fájdalom számonkérése, amit ő okoz, jogtalan. Nem elfordulnak tőle, hanem olyan igazságban él, amelyben helye csak neki van.” (Bartis Attila)

Légi harcok Ungvár és Igló környékén a szlovák és magyar légi haderő egységei között

(Megjelent: Brassói Lapok, 1939.03.29.)

 

Hivatalos közlemény szerint a magyar csapatok továbbra is birtokukban tartják a március 23-án hajnalban a Kárpátalja és Szlovákia határán elfoglalt pontokat anélkül, hogy támadnák őket. Az egész arcvonalon nyugalom uralkodik.

A Magyar Távirati Iroda a következő közleményt adta ki:
Szlovák katonai repülőgépek március 23-án és 24-én légi támadásokat intéztek Ugar, Utcás, Révhely, Nagyberezna, Tiba, Szobránc, Alsóhalas és Pálócz községek, majd pedig Ungvár városa ellen. A támadás által okozott károk megállapítása folyamatban van.
A szlovák légi haderő a támadások alkalmával a következő veszteségeket szenvedte: A Nagyberezna elleni támadásban részt vett repülőgépek egyikét gépfegyverrel lelőtték. A repülőgép kigyúlt és két személyből álló legénysége halálra égett. A március 24-én Szobránc ellen intézett támadásban részt vett három repülőgép közül egyiket a magyar vadászgépek lelőtték, egy másikat pedig Ungvár mellett leszállásra kényszerítették. A gép vezetője, egy cseh alezredes, fogságba esett. A március 24-én Ungvár ellen támadt repülőgépek közül a magyar gépfegyverek egyet leszállásra kényszerítettek s vezetőjét, egy altisztet foglyul ejtették. Március 24-én a kora délutáni órákban hét szlovák vadászrepülőgép bombázta Pálócz községet és több házat felgyújtott. A támadó repülőgépeket egy kilenc magyar vadászgépből álló raj mind megsemmisítette. A sorozatos légi határsértések miatt megtorlásképpen a magyar légi haderő bombázta az iglói repülőteret és ott három nagy szlovák bombavető repülőgépet és tizennégy más katonai repülőgépet a hangárokkal együtt tönkre lőtt. Március 25-étől kezdve a szlovák légi haderő már nem fejtett ki tevékenységet. A magyar légi haderő semmi veszteségét nem szenvedett.

 
A LÉGITÁMADÁS OKOZTA KÁROK
Újabb hivatalos magyar közlemény szerint a március 23-án és 24-én a magyar területek ellen elkövetett szlovák légi támadások a következő károkat okozták: Nagybereznán március 23-án este 6 órakor négy sebesült és két elpusztított ló: Szobráncon március 24-én reggel 8 órakor tizenhét halott, negyvennégy sebesült, négy gépkocsi és három traktor tönkretéve és nyolc ház felgyújtva; Ungváron 24-én délben egy sebesült, három megrongált gépkocsi és három elpusztított ló; Rozsnyón 24-én délután 4 órakor egy sebesült és más károk; Pálóczon 24-én délután 5 órakor három sebesült, két elpusztított ló, két megrongált gépkocsi és hat felgyújtott ház.

A MAGYAR MlNlSZTERELNÖK A HARCOK SZÍNHELYÉN

A Magyar Távirati Iroda másik közleménye szerint Teleki Pál miniszterelnök, Keresztes- Fischer belügyminiszterrel és Bródy volt kárpátaljai miniszterelnökkel együtt szombaton ás vasárnap szemlekörutat tett Kárpátalján és ennek során azokat a helységeket is megtekintette, amelyeket csütörtökön és pénteken a szlovákok részéről légitámadás ért.

AZ IGLÓI LÉGITÁMADÁS ÁLDOZATAI

Pozsonyi hivatalos szlovák közlemény szerint annak a légi támadásnak, amelyet a magyar repülőgépek szombaton megtorlásképpen Igló ellen intéztek 14 halálos áldozata volt: egy főhadnagy, egy káplár és öt katona, továbbá hét polgári személy, köztük 2 nő és 3 gyermek. A súlyosabb és könnyebb sebesültek száma 27. Pozsonyból számos katonai csapat ment a kárpátaljai határra. A városban magyarellenes tüntetések is voltak.

A MAGYAR HADMŰVELETEK FOGOLY-JELENTÉSE
Budapesti illetékes helyről eredő közlés szerint a magyar csapatok a legutóbbi katonai műveletek folyamán 360 szlovák és 211 cseh- morva katonát ejtettek foglyul.

 
MEGINDUL A KÖZVETLEN FORGALOM BUDAPEST ÉS LEMBERG KÖZÖTT
A Magyar Távirati Iroda jelentése szerint Munkács és a lengyel határ között a napokban megindul a vasúti forgalom, ami azt jelenti, hogy ennek folytán rövidesen ismét közvetlen vasúti összeköttetés lesz Budapest és Lemberg között. Ide kapcsolatos az a másik jelentés is, amely szerint Kelet-Galícia
valamennyi politikai pártja (a nemzeti demokraták egyesülése, az Unió, a radikálszocialisták, a szociáldemokraták, az ukrán fasiszták és a nők egyesülete) közös tiltakozó kiáltványt adott ki a Kárpátalja megszállása ellen azzal az Indokolással, hogy az jogtalan volt.

SZLOVÁKIA HATÁRMEGÁLLAPÍTÓ BIZOTTSÁGA BUDAPESTRE ÉRKEZETT
A szlovák kormány megbízottai hétfőn délelőtt megérkeztek Budapestre, hogy az önálló Szlovákia és Kárpátalja végleges államhatárait megállapítsák. A vegyes magyar-szlovák bizottság délután a külügyminisztérium dísztermében tartotta első tanácskozását, amelyet kedden folytatnak. A tárgyalások elé magyar részről a legnagyobb bizakodással tekintenek. A Szlovákia és Ruszinszkó között még a cseh-szlovák állam keretében megállapított határ a magyar álláspont szerint nem tekinthető államhatárnak, s ezért a magyar csapatok azt a vasútvonalat, amelyre Kárpátaljának föltétlenül szüksége van szállották meg és ezzel a magyar részről lezártnak tekintik ezt a kérdést. Azokat az eseményeket, amelyek a legutóbbi napokban a határkérdés tisztázatlansága következtében történtek, magyar részről rendkívül sajnálatosnak tartják.
Fegyverszünet
A Reuter prágai tudósítójának jelentése szerint az eperjesi szlovák haderő parancsnoka szombaton este kijelentette, hogy a szlovák és magyar csapatok között fegyverszünet jött létre.

 

A képen: Az ungvári megyeháza 1939-ben.

Forrás: Fortepan

 

Popper Péter: Mennyire fontosak az élet kellékei? (Nyitott Akadémia)

 

Ha csak úgy nem

      

Azt írja az újság, hogy az EU megelégelte a pazarlást, rá akarja kényszeríteni a gyártókat az eddiginél tartósabb, jobb minőségű termékek előállítására. Ennek szellemében szigorították meg az idei évtől Magyarországon is a szavatosságra és jótállásra vonatkozó előírásokat.

Az igazat megvallva, erősen szkeptikus vagyok a dologgal kapcsolatban és nem csupán azért, mert Brüsszelben hivatalosan 3500 lobbistát tartanak nyilván, akik azért kapják valamelyik multitól a fizetésüket, hogy rávegyék a parlamenti képviselőket a nekik tetsző törvényalkotásra. Azért sem bízom az elhatározás sikerében, mert mára egyszerűen kihaltak azok a szakemberek, tisztelet a kivételnek,  akik minőségi munkát tudtak végezni.

A nyolcvanas években beszéltem Ungváron egy idős szakival, aki a megyeháza építésénél inaskodott, valamikor a harmincas években, a cseh érában. A megyeházát úgy építették meg, hogy ötven év alatt állítólag egy nagyobb javítást kellett rajta végezni, a belső udvarra nyíló kapunak egyszer nekihajtott egy teherautó, azt kellett kicserélni.

Kérdeztem is az öregtől, mi volt ennek a titka. Ő meg elmondta, hogy annak idején a pallér kiment reggel az emberpiacra, hogy felvegye a vakolómunkásokat. Odakísérte őket az épülethez, ahol már előkészítették az anyagot, elmondta, hogy mennyi lesz a napszám és ezért hány négyzetmétert kell kivakolni. Aztán elment. Délután visszajött, rátette a vonalzóját a falra, és ha valahol a vonalzó alá be tudta dugni a cigarettapapírt, akkor leverette a vakolatot és közölte, hogy az illető másnap már ne jöjjön. Vajon ezzel a módszerrel hány új épületünkön maradhatna meg a vakolat?

Van annak már vagy húsz éve, hogy az egyik kelet-magyarországi múzeumban jártam. A közgyűjteményt egy majd háromszáz éves patinás épületben helyezték el, s az igazgató elmondta, a tetőszerkezetet kétszázötven évvel azelőtt ácsolták székely mesterek egyetlen szeg nélkül.

-- Sajnos, az idő nem múlt el nyomtalanul, a tető itt-ott már megroggyant, beázunk – panaszolta.

Egy idő múlva megint találkoztunk és nagy örömmel újságolta, megnyertek egy pályázatot, felújítják a tetőt. De, bár kívülről teljesen úgy néz majd ki, mint régen, ez már a legkorszerűbb követelményeknek is megfelel majd, lesz hőszigetelés, fólia, konzerválják és tűzvédelemmel látják majd el a tetőszerkezetet. Szóval, lesz minden ami kell.

Egyszer aztán azt olvastam, hogy befejeződött a beruházás és amikor ismét arra jártam, benéztem a múzeumba. Gratuláltam az igazgató úrnak, ahogy illik.

-- Ugyan, legalább ne bosszants! Jobban beázunk, mint eddig! – legyintett lemondóan, aztán hozzátette: -- Talán ha azokat a régi székely mestereket feltámasztották volna!

Hát, ha csak úgy nem.