Ha intelligens vagy...

  

„Ha intelligens vagy, annak az az előnye, hogy mindig eljátszhatod, hogy hülye vagy, míg fordítva ez teljesen kizárt.” (Woody Allen)

„Seemann“ főhadnagy pincérnek öltözve akarta megölni Szamuelly Tibort

(Megjelent: Világ, 1925.06.09.)

 

(A Világ tudósítójától.) Alig egy héttel a kommün kitörése után, 1919. március végén egy szűkebbkörű ellenforradalmi csoport alakult, amely célul tűzte ki azt, hogy ártal­matlanná tegye azokat az egyéneket, akik a proletárdiktatúra legerősebb oszlopainak bi­zonyultak, és akiknek lelki habitusától fel­tételezni lehetett, a később bekövetkezett borzalmak előidézése előre várható volt. Ezek között első helyen szerepel SzamuellyTibor. Érdekes, hogy erről az emberről már a kommün első napjaiban mindenki tudta, hogy abban az esetben, ha a kommün uralma vérengzésre fog vezetni, akkor ezek­nek előidézése ettől az embertől várható. Pedig ennek a föltevésnek Szamuelly Tibor pályafutása látszólag ellenmondott.

Honnan jött Szamuelly Tibor?
Szamuelly Tibor egy fiumei napilap munkatársa volt, és ebből az ismeretlenségből őt egy klerikális sajtóorgánum emelte ki. A Katolikus Tudósító című kőnyomatos, amely később a Magyar Kurír címet vette föl, fe­dezte föl ebben az időben Szamuelly Tibort. Ki ismeretlen és jelentéktelen fiumei újság­író Matcsiner Emil hívására jött Buda­pestre és hosszú ideig, mint a klerikális körök kőnyomatos lap tudósítójának munka­társa fejtett ki újságírói tevékenységet, tartotta fenn a hírszolgálatot a kőnyomatos lap és a különböző egyházi körök ép klerikális társadalmi egyesületek között. Később ugyan merész szállóval a szociáldemokrata mozgal­makhoz csatlakozott, de ez a körülmény sem kelthette fel azt a gyanút, hogy az az ember, aki ilyen iskolát járt végig, azzá válhasson, amivé később lett.
És mégis, amikor a proletárdiktatúra alatt vezető szerephez jutott, mindenki borzalom­mal nézett ennek az embernek cselekedetei elé. Egy a március végén megalakult ellenforradalmi csoportnak a figyelme is első­sorban Szamuelly Tibor személye felé irá­nyult. Már az események első szakában meg­állapították, hogy Szamuelly Tibor féktelen terrorja lesz a legnagyobb akadálya annak, hogy a proletárdiktatúra politikai fegyverek­kel döntessék meg. Hosszas tanácskozások indultak meg arról, miként lehetne Szamuellyt ártalmatlanná tenni. Többféle fantasztikus terv merült fel Szamuelly el­fogásáról, rejtekhelyre hurcolásáról, esetleg külföldre szállításáról, de a tervek mind kivihetetleneknek bizonyultak. A csoport tag­jai végre arra a meggyőződésre jutottak, hogy nem marad más hátra, mint SzamuellyTibor meggyilkolása.
Az ellenforradalmárok meg akarták ölni Szamuellyt. Itt átadjuk a szót annak, aki ezekben a megbeszélésekben részt vett és így módja van ennek az érdekes és nemcsak az akkori időket, hanem a későbbi eseményeket is jellemző tervezgetésnek és kísérletnek a részleteit is ismertetni.
Néhány elkeseredett ember gyűlt össze —- adja elő az események egyik résztvevője -- és e gyülekezet élén Görgey György őr­nagy állott. Görgey György, aki jelenleg a testőrség parancsnoka, általában a merész elhatározások embere volt, Vezetése alatt hosszas tanácskozások és tusakodások után határozták el a vele egyetértők, hogy a leg­szélsőbb eszközöket is igénybe kell venni a Szamuelly Tibor tevékenysége révén vár­ható borzalmak megelőzésére. Elhatározták Szamuelly Tibor meggyilkolását. Többféle terv merült fel a cselekmény végrehajtá­sára: ezek közölt első helyen állott az, hogy kézigránáttal vagy pokolgéppel hajtsák végre a lettet akkor, amidőn Szamuelly cin­kostársaival együtt ül. Ezt a tervet csak akkor lehetett volna végrehajtani, ha a pokolgépet abban a helyiségben helyezik el, amelyben  Szamuelly hosszabb ideig szokott tartózkodni. A pokolgépet a miniszterelnök­ség tanácskozótermében vagy az újságírók egyesülete Rákóczi úti helyiségében azon asztal közelében akarták elhelyezni, amely­nél Szamuelly naponkint étkezett.
— E terv kivitelétől elállottak, mert föl­merült az az aggodalom, hogy a robbantás­nál ártatlan emberek is áldozatul eshetnek és esetleg éppen Szamuelly Tibor fog meg­menekülni. Megállapították, hogy a robban­tás a legnagyobb gondosság mellett sem hajtható végre úgy, hogy hatását teljes biz­tonsággal tehessen kiszámítani. Ezután az a terv merült fel, hogy a bombát SzamuellyTibornak az Astoria-szállóban levő szobá­jában helyezzék el. Az összeesküvők kinyo­mozták, hogy Szamuelly milyen időpontban szokott hazatérni, de erről a tervről is le kellett mondani, mert a kivitelhez olyan komplikált óraszerkezettel fölszerelt rob­bantóeszköz kellett volna, amely az össze­esküvőknek nem állott rendelkezésükre.
--  Hosszas tanácskozások után abban állapodtak meg, hogy más eszközzel végez­nek Szamuellyvel. Helyszíni szemlét tartot­tak az Astoria-szállóban és megállapították, hogy azon a folyosón, amelyre Szamuelly Tibor szobája nyílott, minden nagyobb nehézség nélkül ki lehetne bérelni egy szobát, amelyben előre elhelyezkedhetne a tett végrehajtója. A terv a következő volt: a
gyilkosság végrehajtására kiszemelt személy az Astoria-szállóba költözik, ahová magával viszi azokat a ruhadarabokat, amelyek se­gítségével pincérnek öltözhet. A kiszemelt szoba az emeleti szobapincér, illetőleg az emeleti kiszolgálószemélyzet szobájának kö­zelében volt, és a terv szerint a gyilkosság akkor került volna végrehajtásra, amikor Szamuelly a szobapincérért csenget. A gyilkosság végrehajtójának természetesen telje­sen fölkészülve kellett volna várnia ezt a pillanatot órákon át, esetleg egy egész na­pon vagy egész éjszakán keresztül, hogy a Szamuelly szobája felé induló szobapincért visszalökje a kiszolgáló személyzet szobájába, ennek ajtaját lezárja, vagy eltorla­szolja, és azután maga menjen Szamuelly szobájába.

Seemann főhadnagy Kecskemétről
—- A gyilkosság végrehajtására egy magát Seemannak nevező állítólagos fő­hadnagy vállalkozott, akiről a csoport tag­jai is csak annyit tudtak, hogy Kecskemét­ről jött Budapestre. Tekintettel arra, hogy a kommün uralmának elején az ellenforra­dalmi szervezkedés a hólabda-rendszer sze­rint folyt, és a közvetlen kapcsolatot fenntartó személyen kívül a csoport többi tagjai sem kaptak mindig felvilágosítást a cselekményekben szerepet vállalók kilété­ről, nem valószínű az, hogy a vállalkozó fiatalembernek tényleg Seemann volt a neve. Beretvált képű sovány férfi volt a vállalkozó, aki akkori életviszonyairól nemigen nyilatkozott, de annál többet beszélt albániai kalandjairól. A gyilkosságot tőrrel akarta végrehajtani, hogy a telt végrehaj­tása ne járjon zajjal és csak a biztonság kedvéért vett magához revolvert és kézi­gránátot. Ezt a két utóbbi fegyvert azonban csak végszükségben akarta igénybe venni, ha tettét idő előtt fedeznék föl és neki menekülés közben védekeznie kellene.
— A tervet pontosan kidolgozták, min­den előkészület megtörtént, de a gyilkosság mégsem került végrehajtásra. Seemann főhadnagynak nem az volt az aggodalma, hogy Szamuelly Tibor meggyilkolását a fel­dühödött kommunisták esetleg az ártatla­nok egész tömegén torolnák meg, hanem az térítette el a tett végrehajtásától, hogy nem látott elég biztosítékot arra, hogy a cselek­mény elkövetése után akadálytalanul el­menekülhessen. Meg volt ugyan állapítva, hogy az Astoria-szállóból való kijutásnak nincs komolyabb akadálya, a szálló köze­liben, a Magyar uccában autó is várta volna, az a hely is ki volt jelölve, ahol maszkját levethette és ahonnan biztos helyre tovább menekülhetett volna, de még mindig fennállott az a veszély, hogy az emeleti kiszolgáló személyzet kiszabadul a szobából, avagy más módon fellármázz a szállót és Seemann főhadnagyot így me­nekülésében megakadályozhatják.

Türelmesen várták be a kockázat nélküli időket
A hazafias felbuzdulás tehát nem tudta ellensúlyozni ezt a kockázatot és az a tár­saság, amely bölcs megfontolással lemon­dott egy emberélet elpusztításáról akkor, amidőn ez a tettes életének kockáztatását is jelentette, minden belső felbuzdulását le­gyűrve és elnyomva, türelemmel várta ki, hogy Szamuelly Tibor vérengzéseinek be­tetőzéseként saját kezével oltja ki életét. Türelemmel várták ki azt az időt, amikor a hazafias felbuzdulásból fakadó cselekmé­nyek nem jártak többé kockázattal, és ami­kor saját életüknek kockáztatása nem le­hetett többé akadálya annak, hogy felbuzdulásukat szabadjára engedje.
Persián Ádám

Nem szerencsétlen, hanem sebzett

 

"Gondolkodtatok már azon, hogy miért szerettek bele mindig nagyon hasonló karakterű emberekbe? Például egy alkoholista közegből származó nő olyan férfiba lesz szerelmes, akiről később kiderül, hogy ő is szenvedélybeteg. Zseniális tudattalan érzékkel szeretünk bele azokba, akikkel aztán végig tudjuk élni, játszani ugyanazokat a hiányokat és sérelmekkel teli helyzeteket, amelyekből még nem gyógyultunk ki. Ezek nem tudatos választások. Miért éppen ő a vonzó számomra? Ebben semmi misztikum nincs, hiszen a sebzett ember gyerekkorától kezdve megtanult ráhangolódni az apukájára vagy anyukájára, aki föltehetően maga is hiánymotivált volt, adott esetben szenvedélybeteg vagy társfüggő. Tehát képes ráhangolódni ezekre az emberekre, és számára valóban ők lesznek vonzóak, egyszerűen azért, mert ismerősek, és már megtanult velük bánni. Esetleg azt is mondja, hogy igen, az eszemmel tudom, hogy azzal a másikkal jobban járnék, de nem tudok belé szerelmes lenni. Őbelé meg azonnal beleszerettem, de nem értem, miért. Nem arról van tehát szó, hogy valaki peches és szerencsétlen, hanem arról, hogy sebzett, és ez a vonzalmaira is kiterjed." (Pál Feri)

A tíz legkártékonyabb részvénytársaság

 

IV. Károly köszönőlevele Horthy Miklósnak

 Villa Prangins, 1920. május

IV. Károly köszöni Horthy Miklós addigi tevékenységét. Mivel a közeli jövőben hamarosan sor kerül a békeszerződés aláírására, ezért levelében kifejti azon kívánságát, hogy „a királyi hatalom gyakorlását minden körülmények között mentől előbb, lehetőleg még ez év folyamán kezembe kívánom venni és kérem, hogy bölcs belátásával jelölje meg azt a pillanatot, mely a legalkalmasabb arra, hogy Trónomra visszatérjek”. A levélben kéri, hogy eddigi hűségével és odaadásával készítse elő visszatérését.

Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár