- Mi történt veled, mi van?
- Ajaj, bibasok, eltiltottak a bazsevától, aszondták, fel vagyok függesztve!
- De hát miért?
- Mert bevallottam a tanácselnöknek, hogy azt húztam a kocsmában, hogy "Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája!"
- Hát minek vallottad be pont neki, te szerencsétlen?
- Miért, miért, hát mert pont neki húztam!...
(Megjelent: Pesti Hírlap, 1919.02.26.)
A rendőrség a toloncházban befejezte a kommunisták kihallgatását, s kedden reggel az elfogott és letartóztatott kommunistákat a gyűjtőfogházba vitték. Kun Béla, amikor kihallgatták, tartózkodóan válaszolt a kérdésekre. De megvallotta, hogy 300.000 márkával jött Oroszországból Budapestre. Ezt az összeget rögtön szervezkedésre fordította és azóta is a kommunista párt havi költsége jóval meghaladta a háromszázezer koronát.
A pártnak az volt a célja, hogy forradalmat készítsen elő és megbuktassa a kormányt. Egyébként a párt minden pénzt agitációra fordított, A rendőrtisztviselők a vallomások alapján megállapították, hogy a magyarországi kommunista párt összeköttetésben volt azokkal az oroszokkal, akiket nemrég elfogtak a Royal-szállóban. Egyébként, a kommunistáknak állandó futárjuk volt, aki Bécsen keresztül érintkezést tartott fenn az orosz szovjetkormánnyal és nagyobb pénzösszegeket hozott. A rendőrség összesen ötvenhét embert tartóztatott, le, ezeket kedden reggel a gyűjtőfogházba vitték. A budapesti ügyészségen Váry Albert főügyésznél rendkívül sokan kértek engedélyt arra, hogy beszélhessenek a gyűjtőfogházban levő kommunistákkal. Többek közt Jander Béla volt hadügyminiszter.
Dr. Székely Lajos központi vizsgálóbíró három vizsgálóbíróval korán reggel kiment a gyűjtőfogházba és ott megkezdte a foglyok kihallgatását. Közigazgatási úton a toloncházban ítélkeznek a következők felett: Juhász János, Tamás József, Turánszky Ödön, Techner Ádám, Kronstein Mór, Hasek Ferenc, Gergely Pál, Hasek József, Rusznák András és Mocsnik József. Elbocsátották a következőket: Büchler Gyulát, Zeil Józsefet, Kohn Salamont, Komlós Bélánét, Schön Saroltát, Balogh Pált. Hechtl Istvánt, Krizsán Antalt, Réder Györgyöt, Klein Ábrahámot, Lővy Árpádot és Rényi-Frank Józsefet.
A képen: Kun Béla
„Nem tetszene ajánlani rá valami gyógyszert? – kérdezi a félős gyerek szülője a pszichológustól. Végül is annyi modern készítmény van már a szorongás csillapítására! A válasz általában határozott nem, mert kivételes esetektől eltekintve azt kell mondanom, hogy aki a gyermeki félelmet nyugtatóval kezeli, az mérgezi a gyereket. A gyógyszer a félelmet ugyan feloldja (mert elbénítja az érzékelést), de az okát érintetlenül hagyja. Súlyos esetekben persze szükség lehet rá, de általánosságban inkább ártunk vele (nemcsak a gyereknek, de magunknak is), mert ezek a – ma már sokszor nyakló nélkül szedett – szerek megfosztják az embert a felismerés, a küzdelem és a felülkerekedés lehetőségétől. A természetes félelem természetes ellenszere: a mese. A mese éppen a gyermekben gomolygó félelmeket, indulatokat fejezi ki a maga nyelvén. A mese világa teljes világ, jóval és gonosszal; olyan világ, ahol minden érthető, mindenre van magyarázat. Ahol a legkisebbek és a leggyengébbek naggyá, bátorrá válnak, és győznek erejükkel. Ha tehát a gyerek az általa is sokszor fantáziált ijesztő alakokkal – manókkal, sárkányokkal, boszorkányokkal – nem a szülő rémítgetéseiben, hanem teljes mesében találkozik, akkor abban végül minden elrendeződik, és a helyére kerül. A gyerek számára az ilyen mese – pláne, ha sokszor és lehetőleg pontosan ugyanúgy mesélik neki – megnyugtató, biztonságot adó és énerősítő hatású." (Dr. Vekerdy Tamás)
