A felvidéki magyarok és tótok tüntetése a visszacsatolásért

 

(Megjelent: Világ, 1921.10.05.)
A Magyar Távirati Iroda jelenti: A magyar— cseh-szlovák határ megállapítására kiküldött bizottság szeptember 28-tól október 2-ig megszemlélte az Ipoly torkolatátóI egészen a román határig terjedő határrészt, hogy a hatálvonal általános hatását megítélhesse és hogy meggyőződjék arról, vajon alaposak-e a határ megváltoztatására irányuló magyar követelések. Ebből a célból két albizottság alakult. Az egyik Carrey angol ezredes, a bizottság elnökéből és Ando japán őrnagyból, továbbá két magyar és két cseh tagból állott, a másiknak tagjai Uffler francia és Pelicelli olasz ezredes, valamint szintén két magyar és két cseh voltak.
Az első albizottság bejárta Szob, Ipolyság, Balassagyarmat, Salgótarján, Losonc, Rimaszombat, Bánréve, Ózd, Putnok, Tornallya és Pelsőc vidékét; a második itt csatlakozván, Rozsnyó, Kassa, Eperjes, Sátoraljaújhely, Ungvár, Munkács és Beregszász környékét tekintette meg. Mindkét albizottság útja a magyarság lélekemelő tüntetése volt amellett a kívánság mellett, hogy elszakított testvéreinket csatolják az anyaországhoz. Tornallyán a bizottság magyar tagjainak gépkocsiját virágokkal árasztották el és levett kalappal énekelte a tömeg a nemzet imáját, a Himnuszt. A cseh hatóságok mindent elkövettek, hogy a bizottság érkezését eltitkolják és mégis Pelsőcön tizenkét községnek kiküldöttjei jelentek meg kora reggel a bizottság előtt egy egész éjjeli gyalogolás után, hogy a bizottságot még ott találják. Szívfacsaróan nyilatkozott meg a magyar polgárság lelkesedése Losoncon, meghatóan Rimaszombaton.
A második albizottság területén szintén minden képzeletet felülmúló módon nyilatkozott meg teljesen spontán az egész magyarság lelkesedése a magyar kiküldöttek mellett. Különösen Kassán, azután Ungváron, Munkácson és Beregszászon virágesővel borították el a magyarok autóját és sírva kérték, hogy ne hagyják elveszni őket.

 

A képen: A kassai Fő utca a Szent-Erzsébet főszékesegyházzal, 1916-ban.

Forrás: Fortepan.

Az esélyegyenlőség nem létezik

 

"Az a két ember, aki leült a sakktábla két oldalára, elvben egyenlő esélyekkel indult. Ez az esélyegyenlőség azonban csak a tábla és a figurák szintjén volt jelen, de nem a lelkekben, ugyanis az egyik jobban tudott sakkozni, míg a másik kevésbé ügyesen boldogult. A játék tehát megmutatta, hogy az objektív feltételek esélyegyenlőségét nem szabad összekeverni a szubjektív esélyegyenlőség problémájával, ugyanis az emberek különbözőek. Annyiban persze egyformák, hogy meztelenül születnek, de az egyik szép lesz, a másik csúnya, a harmadik csak olyan közepes. Az egyik zseni lesz, a másik hülye, a harmadik csak olyan átlagos. Nincs esélyegyenlőség szubjektíve már a születéskor sem. Ma már szerte a világon politikai szinten foglalkoznak az esélyegyenlőség megteremtésével, de ez legfeljebb az objektív körülményekre vonatkozhat, és azt látjuk, hogy még ezen a téren is csak nagyon gyenge eredményeket tudunk felmutatni. A szubjektív esélyegyenlőség megteremtésével pedig még próbálkozni sem lehet. Mert egyenlő esélye lesz-e a teljesen átlagos képességű gyereknek a zseniális Thomas Mannal vagy Teller Edével? Nem lesz, és nem is tudom megcsinálni, hogy legyen! Az indiai sakkozók is jól tudták, hogy esélyegyenlőség legfeljebb a külső körülmények szintjén hozható létre, de szubjektíve nem létezik." (Popper Péter)

TV21 Ungvár -- kommentár nélkül

 

Nők és férfiak

 

Megnyílik egy új üzlet, ahol a nők férjet vásárolhatnak maguknak.

A bejáratnál az alábbi utasítás olvasható:

- Az üzletet csak EGYSZER látogathatják meg.

- 6 emelet van, a férfiak tulajdonságai emeletenként javulnak.

- Bármelyik férfit kiválaszthatják az adott emeleten, vagy felmehetnek a következő szintre.

- Előző emeletre visszamenni nem lehet.

Egy hölgy úgy dönt, hogy kipróbálja az üzletet, és partnert keres magának.

Az első emelet ajtaján a következő felirat várja: "Ezeknek a férfiaknak van munkájuk." A nő úgy dönt, hogy megnézi a következő emeletet.

A második emelet ajtaján ez áll: "Ezeknek a férfiaknak van munkájuk és szeretik a gyerekeket." A nő továbbmegy.

A harmadik emeleten: "Ezeknek a férfiaknak van munkájuk, szeretik a gyerekeket és félelmetesen jóképűek" Wow, gondolja a nő, és továbbmegy.

A negyedik emeleten: "Ezeknek a férfiaknak van munkájuk, szeretik a gyerekeket, félelmetesen jóképűek és segítenek a házimunkában"

Hihetetlen, gondolja a nő, nehezen áll ellen a kísértésnek, de valami arra készteti, hogy továbbmenjen.

Az ötödik emelet: "Ezeknek a férfiaknak van munkájuk, szeretik a gyerekeket, félelmetesen jóképűek, segítenek a házimunkában és romantikusak!"

Úgy dönt, hogy benyit, de az utolsó pillanatban megtorpan és felmegy a hatodikra.

Az ajtón ezt találja: "Ön a 31.456.012-es számú látogató. Ezen a szinten nincsenek férfiak, csak azért van, hogy bebizonyítsuk, hogy a nők sosem elégedettek. Köszönjük a látogatást!

Az utca szemközti oldalán egy hasonló üzlet nyílik, ahol a férfiak kereshetnek maguknak asszonyt.

Az első emeleten vannak a nők, akik szeretik a szexet.

A másodikon a nők, akik szeretik a szexet, és nem bánják, ha a férjük időnként elmegy sörözni a cimbikkel.

A harmadik, negyedig, ötödik, hatodik emeleten még SENKI sem járt...