Egy nyíregyházi iparos mérhetetlen szenvedések után hazajött a vörös pokolból

 

(Megjelent: Nyírvidék, 1936.10.18.)

Itt a machorka és a fekete kalács, a szovjetmunkások nyomorának jele — Bartha József csontig soványodva érkezett orosz feleségével a Víz-utcai apai házba Szovjetoroszországból

A Víz utcában régi nyíregyházi iparoscsalád otthonában, Bartha kárpitos házában nevelkedett fel Bartha József, a család reménysége, aki maga is kárpitosmesterséget tanult. A világháborúban a fiatal Bartha kárpitos a harctérre került. Vitézül harcolt a frontokon, meg is sebesült, végül is egy merész vállalkozás végrehajtásánál az oroszok fogságába került. Barthát mind megannyi foglyot a Murmanszk vasút építkezéséhez vezényelték és megkezdődött szörnyű kálváriája. Az egyoldalú és szegényes táplálék legyengítette, majd skorbutot kapott. Ekkor a melegebb Dél-Oroszország egyik kórházába szállították. Ez volt a veszte. Betegségéből kigyógyult ugyan, de elmulasztotta a hazatérés alkalmait. Ottrekedt Oroszországban és különböző foglalkozással kereste szűkös kenyerét. Közben teljes erővel tombolt a forradalom. Jött a vörös terror uralma. Bartha Kiev közelében egy faluban vonult meg, megnősült és mint kőműves kereste a kenyerét. Borzalmakat Iátott, míg most nagy nehezen hazajöhetett. Itt van előttünk, csontig lesoványodva, elgyengült szervezettel. Arcára vannak írva az őrület országának szörnyű betűi. És kérdéseinkre feltárja az orosz pokol gyötrelmeit.

A machorka ...
Előveszi a szovjetkalácsot, a burkit. Fekete kalács. Olyan, mint a csiriz. A munkások dohányát is megmutatja: a machorkát, mintha forgács és piszok keveréke volna... Ezt a dohányt a volt hadifoglyok jól ismerik abból az időből, amikor nagy volt a dohányínség mindenütt. Szovjetoroszországban azonban ma is ezt kell szívniok a munkásoknak. Bartha pontos számadatokat tud a szovjet viszonyokról. Mint kőműves dolgozott a faluban, ahol csak néha jelentek meg a revolveres szovjet csendőrök, hogy ellenőrizzék a szovjetnek dolgozó parasztokat. Naponta hat rubelt keresett, de ebből csak éhezhetett. A munkások rongyokban járnak a Szovjetben. Barthán ma is ott van az a ruha, amelyet 150 rubelért vett. Régi, kifordított ruha. Egy kiló kenyér 1 rubel 50 kopek, tehát egynapi munkájával négy kiló kenyeret kereshetett... És milyen kenyeret... Amikor felesége átjött a határon és Sátoraljaújhelyen meglátta az utcán árusító pékeket, akik előtt nagy halmaz fehér kenyér volt, csodálkozva kérdezte, hogy miféle ünnep van ma, hogy ilyen nagy bőség van, ilyen fehér kenyeret ilyen nagy tömegben láthatni...
Egy kiló hús 8 rubel... És nem is kapni eleget. Csak a vörös uralom részesei öltöznek jól. Van olyan volt magyar munkás, aki ma alezredes vagy rendőrfőnök ... Az ilyen feltörő kommunistáknak jó dolguk van.

A parasztok kínlódása a vörösök alatt
Megdöbbentő nyomorról rántja le a leplet Bartha előadása. Az orosz parasztok, akik titokban ma is templomzászlót rejtegetnek és a haldoklónak titokban ezt a zászlót mutatják meg, a szovjetnek dolgoznak rabszolgai módra. A terményt be kell szolgáltatniok, csak fél hold lehet a tulajdonukban, összeírják a munkanapokat és eszerint adják ki a szűkös részterményt. Egy tehén után 115 liter tejet kell beszolgáltatni, egy ember 36 rubel adót és 29 kiló húsadót fizet. Éheznek és rongyokban járnak a parasztok ...

A szovjetgyerek feljelenti szüleit
Nagy a gyermeknyomor és neve restség. Már kicsi korukban szívják az újságpapírba csavart dohányt. Nincs lábbeliük, zsákokba csavart lábbal vánszorognak a szovjetiskolába. Itt kikérdezik az otthoni állapotokról. Ha valamelyik gyermek elmondja, hogy otthon szülei imádkoztak, vagy Istent emlegették, vagy elpanaszolja, hogy megverték, a szülőt beidézik és megbüntetik. A templomokból istállókat csináltak. Sok helyütt éjszaka a nép felgyújtotta templomát, semhogy a vörös gyalázatot eltűrje és átengedje az Isten házát...

A kíméletlen szovjetadó
A szovjet adószedés tisztán az erőszak alapján működik. Megtörténik, hogy a faház egy részét lefűrészelve szétbontják és elviszik, az állatokat minden szó nélkül elhajtják. A rongyos ruhában vánszorgó orosz munkások még szesszel sem vigasztalhatják magukat. Egy liter pálinka 12 rubel, kétnapi kereset ára. Azért a tömeg denaturált szeszt iszik...

A szovjet után ...
Az orosz asszony az itthoni állapotokról azt mondja, hogy valóságos paradicsom. Nincs örökös rettegés az életért, nincs éhség, ha szegénység is van. Az itteni szegénység ott gazdagságszámba menne. Az emberek itt szeretnek, segítik és támogatják az ínségest. Sírva hallja még most is Isten házának zengő hívását, a harangot. Reméli Bartha, aki most gyenge szervezete miatt nem vállalhat ipari munkát, hogy könnyebb foglalkozást, hivatalszolgai vagy effajta állást kaphat. A polgári társadalomtól meg is érdemli ezt a támogatást, hiszen megmaradt magyar iparosnak a vörös pokolban is, inkább tűrte az éhséget és megaláztatást.

 

A képen: Hadifogolytábor Vlagyivosztokban (1919.)

Forrás: Fortepan.

Nem várt gyermekek

 

„Minek jöttél?!” Nehéz sors. Mert születésünkkor egyetlen nagy ajándékra van szükségünk: hogy örüljenek nekünk. Azért nevezhetjük ezt ajándéknak, mert ez talán a legfőbb jó az életünkben, amiért még nem kell megdolgoznunk. Elég, hogy létezünk. A nem várt, nem tervezett gyerek első perctől érzi, hogy „valami bűne van”, valami nincs rendben vele. A szülők gondozó mozdulatai türelmetlenek, a sírásra idegesen, indulatosan reagálnak, mosoly alig van, hangos szó annál több. Mindettől persze a baba sírós, nyugtalan lesz. A felnőttkori önismereti munka során gyakran az derül ki, hogy az első életévükben drámai (akár válságos) állapotban kórházba kerülő gyerekek többségükben nem várt babák. Mintha valóban engedelmeskednének az elutasító szülőnek: „Hát, ha tényleg nem akarod, hogy éljek…” Ilyenkor persze a szülők „összekapják magukat”, megrémülnek, esetleg attól fogva jobban meg is becsülik gyerekük létezését. Ezzel a fordulattal pedig nem egy gyerek azt tanulja meg: gondot kell okozni ahhoz, hogy figyelmet kapjon a szüleitől. Hiszen ha nincs vele baj, akkor anyja-apja szívesen felejtkezik meg róla. Csakhogy a gondokozással könnyen állandósul a „teherérzés” a szülőkben: ezzel a gyerekkel mindig valami baj van… És persze vannak olyan nem várt gyerekek is, akik egész gyerekkorukban azon igyekeznek, hogy megszolgálják szüleik szeretetét: hogy ne legyen velük gond." (F. Várkonyi Zsuzsa)

Ki hogyan hal meg?

 

- Az aratót lekaszálja a halál.

- A boldogtalan megboldogul.
- A búvár örök álomba merül.
- A díjbirkózót legyűri a halál.
- A hajós boldogabb hazába evez.
- A harangozónak beharangoznak.
- A házmester beadja a kulcsot.
- A kalauz eléri a végállomást.
- A kertész a Paradicsomba jut.
- A koldus jobblétre szenderül.
- A léghajósnak elszáll a lelke.
- A molnár leőrli az életét.
- A muzsikusnak elszakad élte húrja.
- Az órásnak üt az utolsó órája.
- A pék megeszi kenyere javát.
- A pénztáros elszámol az élettel.
- A portásnak megnyílik a mennyország kapuja.
- A szabónak elszakad élete fonala.
- A trombitásból végképp kifogy a szusz.
- A vegetáriánus fűbe harap.