Egyedül nem megy

 

„A szerelem olyan bűn, amiben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül.” (Baudelaire)

 

Kék ég alatt

 

Vegyszermentes kertészkedés - 1. rész: Talaj előkészítése

 

Az ungvári kémkedési bűnügyre a rendőrség teljes fényt derített

(Megjelent: Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1928.05.09.)

Letartóztatások Ruszinszkóban és Kassán.
Egy hivatásos nagystílű kém szenzációs vallomása.

Múlt számunkban rövidesen beszá­moltunk egy hírben, hogy az ungvá­ri rendőrség nagyszabású kémkedési ügyben folytat titkos nyomozást. A vizsgálat anyaga óriási munkát adott a politikai és bűnügyi apparátusnak, mely ez ügyben a mai nap folyamán a nyomozást befejezte és az ered­ményről értesítette az államügyész­séget.
A kémkedési bűnügy részleteiről Csolák rendőrtiszt informálta munka­társunkat, aki napok óta a legnagyobb körültekintéssel és eréllyel vezette le a nyomozást.
A bűnügy főhőse egy Némethy Ferencz nevezetű 24 éves nagykárolyi születésű, román állampolgár, aki napokkal ezelőtt szabadult ki az illavai fegyházból, ahol 3 évi börtönbüntetését töltötte ki egy kémkedési ügyből kifolyólag.
Némethy kiszabadulása alkalmával kérvénnyel fordult az ungvári rendőrigazgatósághoz, melyben kérte, hogy részére 10 napos tartózkodási engedélyt adjanak. A rendőrség ké­relmét nem teljesítette, de miután a román hatóságok kiadatási eljárással fordultak az ungvári rendőrséghez, Némethyt újból letartóztatták és Ungvárra szállították. Kihallgatása alkalmával szenzációs vallomást tett és
rengeteg Ruszinszkóban lakó egyént nevezett meg, akikkel ő állandóan összeköttetésben állott és kémkedéseiben segítségére voltak. Némethy Csehszlovákiában Váry Bé­la álnév alatt szerepelt, s a katonai hatóságokkal állott összeköttetésben. Kémszolgálatot teljesített Románia és Magyarország részére. Több kö­tetes vallomása során az ungvári rendőrség több ruszinszkói községbe autóval szállt ki és lefolytatta a nyo­mozást. Némethy adatai sok esetben nem tartalmaztak igazságot, leleple­zései azonban szenzációs részletekkel gyarapították a rendőrség ezirányú nyomozását.
Ungváron egy, Munkácson két, Kassán több letartóztatást esz­közöltek a kémkedési bűnügy­ben. Némethyt tegnap délben átkísérték a kassai ügyészségre, ahol a vád­anyagot feldolgozzák és a kassai vo­natkozású vallomása ügyében a nyo­mozást tovább folytatják.
Némethy saját bűnügyeit teljes részletességgel bevallotta, úgy, hogy Romániának csak újabb büntetésének kitöltése után adhatják ki.

A képen: A csehek által épített ungvári megyeháza 1939-ben.

Forrás: Fortepan.

 

Mintha csak egy ember lenne

 

 

„Egészséges munkahelyi szervezetben felnőtt emberként viszonyulunk egymáshoz, a többi csak sallang. Rémes látni azokat a vezetőket, akik addig tepertek, amíg elértek egy magas pozíciót, de valójában fáznak minden olyan tevékenységtől, amely az emberekkel kapcsolatos. (Sokak számára ismerős pillanatkép, amikor a főnök reggel bemegy, és szemlesütve fut az irodájáig, ahova elsáncolhatja magát, és boldog, ha közben senki nem köszön rá.) A vezetők azzal szoktak védekezni, hogy nem könnyű rátalálni a kényes egyensúlyra az egymás életébe való bratyizós belefolyás és a rideg távolságtartás között. Őket arra invitálom, hogy egy másfajta koordináta-rendszerben képzeljék el a maguk és a beosztottaik viszonyát, amelyben a kiindulópont az, hogy mindketten emberek. Együtt dolgoznak nap mint nap, és ahhoz, hogy ne csak eredményesek legyenek, de elviselhető legyen az egymás társaságában töltött idő, mindig ehhez a kiindulóponthoz kell visszanyúlni. Úgy beszéljenek egymással, mintha a másik „csak egy ember” lenne, mindenféle címkék nélkül.” (Dr. Füredi Júlia)

Hosszú forradalom

 

Kilépek a kiskapun, megyek az autóm felé. Hirtelen megüti a fülemet valami dübörgés. Odanézek. A szomszédos élelmiszerbolt előtt egy részeg ember áll és rugdossa az ajtót. Nem is értem, hogy nem szólalt még meg a riasztó.

-- Nyissátok ki! – kiált fel néha és kitartóan rugdos tovább.

-- Ne rugdossa azt az ajtót jóember, zárva vannak! – szólok rá visszafogottan.

Rám mered, jól megnéz magának.

-- Mért vannak zárva? – kérdezi.

-- Hát mert nemzeti ünnep van. Tudja, ez munkaszüneti nap az egész országban – mondom neki.

Eltűnődik, próbálja összeszedni a gondolatait.

-- Mit ünneplünk? – kérdezi.

-- Ezen a napon tört ki az 56-os forradalom. Gondolom, hallott róla – magyarázom.

Hosszan bámul rám, kissé kétkedve.

-- Az anyja! Az még mindig tart! – derül fel az arca.