2020. július 28., kedd

A technika ördöge


Sokáig azt hittem, hogy a „technika ördöge” kifejezés csak akkor használható, ha egy készülék idő előtt, váratlanul elromlik, aztán rájöttem, hogy ezen aljas teremtmény akkor is rettenetes gyötrelmeket tud okozni, ha jól, mondhatni túl jól működik a szerkezet.
Megvilágosodásom akkor következett be, amikor meglátogattam egy vidéki háziorvos barátomat. Van már ennek vagy huszonöt éve, akkor még hírből sem nagyon ismertük a mobiltelefont és a központi ügyeletet, ami azt jelentette, hogy a falusi, kisvárosi háziorvos állandó készenlétben élt, azaz nem volt sem éjjele, sem nappala.
Szóval meglátogattam a barátomat, de nem igazán tudtunk nyugodtan beszélgetni, mert állandóan csörgött a telefonja, pedig már estére járt az idő. Azt viszont észrevettem, hogy miközben telefonál, bejárja az egész szobát a kagylóval a kezében. Merthogy először láttam életemben vezeték nélküli telefont. Mondtam is a dokinak, hogy szuper telefonja van, ezzel nem kell állandóan a lakásban ülnie, készenlétben is kimehet legalább a kertbe.
-- Hát igen …. éppen kimehetek, mert vagy 200 méter a hatótávolsága, de már megbántam, hogy megvettem – felelte lemondóan.
-- Megbántad? Aztán mért bántad meg? – kérdeztem csodálkozva.
-- Hát mert alaposan kibakkintott velem a technika ördöge – mondta, nem minden indulat nélkül. – Tegnap is… Késő este, amikor azt hittük, már a betegek is alusznak, belefogtunk az asszonnyal egy kis akcióba. Már épp kezdtünk belejönni, amikor csörgött a telefon. Abbahagytuk. Felvettem. Megnyugtattam a beteget.
-- Aztán?
-- Aztán? Ismét nekikezdtünk. Már épp kezdtünk belejönni, amikor csörgött a telefon. Abbahagytuk…. Felvettem… Megnyugtattam a beteget. De akkor mi már nagyon idegesek voltunk.
-- El is ment tőle a kedvetek?
-- Nem, nem ment el a kedvünk. Folytattuk. Aztán megint csörgött a telefon, és meg kihajítottam az ablakon. Még szerencse, hogy nyitva volt.
-- Végülis akkor megoldottad….
-- Hát ez az! Nem oldottam meg semmit! Ez a mocsok tovább csörgött az udvaron, a fűben. Úgy szaladtam ki fölvenni egy szál gatyában, a szembeszomszédok meg mind engem bámultak az ablakból.

Nincsenek megjegyzések: