2020. szeptember 1., kedd

Ha megjön az almásember

 


Állok a nagyhatalmú szolgáltató ügyfélszolgálatán az ablak előtt, és kezdek erősen bizakodni, mert már csak egyetlen sorstársam vár előttem. A másik ablak előtt másik sor, türelmes, polgárokkal. A két ügyintéző ráérősen, a családanyai sors minden megpróbáltatásával az arcán iktat és pecsétel, de mi valamennyien megértőek vagyunk.
Már éppen én kerülnék sorra, amikor valami enyhe, de egyre erősödő fuvallat, egy láthatatlan kéz varázsütése libben át a termen, a hölgyek megélénkülnek, élet költözik a rideg falak közzé, sejtelmes suttogások szüremlenek ki az ablakok mögül. Aztán az egyik ügyintéző felugrik, a kívül állókra fittyet hányva becsukja az ablakot és elkiáltja magát: Megjött az almásember!
És már fut is a főbejárat felé, csapot-papot, ügyfelet és okiratot magára hagyva. De nem csupán ő, a hivatal rejtett bugyraiból most már tömegesen áramlanak a hölgyek és urak, sosem hittem volna, hogy ennyien dolgoznak itt. Kellő tisztelettel állják körül a lépcsőfeljárón álló úriembert, aki néhány láda gyönyörű almával barikádozza el magát, miközben rövid előadást tart a fajtákról, az érési időről, no és persze az árakról.
Előbb egy kicsit megrémülök, hogy talán valamilyen készülő terrortámadás miatt evakuálják a dolgozókat, minket pedig ittfelejtettek, de aztán örömmel konstatálom, hogy a szerencse fia vagyok: egyrészt mert az én ügyintézőm még mindig a helyén van, másrészt, mert éppen én következem.
Nyújtanám is be az ablakon a papíromat, ám ő szelíden félretolja a kezemet, kidugja a fejét mellettem az ablakon.
-- Pirike, jonatán van? Jonatán…, azt kérdezd meg! – kiált oda az egyik kolléganőnek.
Aztán várunk.
-- Nincs, jonatán az nincs – kiált vissza kisvártatva Pirike.
A hölgy visszahúzza a fejét, ismét visszasüllyed a már megszokott letargiába, én meg kihasználom az alkalmat és újra a kezébe szeretném nyomni a papíromat. Ebben a pillanatban felugrik, feltépi a hátsó ajtót.
-- Nincs jonatán, nincs – panaszolja valakinek.
Én meg ott állok, kezemben a papírral és arra gondolok, hogy inkább almásember szeretnék lenni.

Nincsenek megjegyzések: