Nem ad megnyugvást

                                                                                                     

„Minden egyes szelfi, amit készítünk, az összes jól sikerült naplementénk vagy a tegnapi vacsoránk képe, amit elraktározunk a felhőben, valamiképp az életünk kiterjesztéséről szól a fizikai elmúlásunk utáni időkre. Az egyórás vasárnapi mise és az ötperces esti imádság egy olyan, már-már kötelező önimádat-rituáléra lett lecserélve, ami naponta órákat visz el az életünkből, de megnyugvást nem ad. Az összes jól tárolt, vigyorgó szelfink ellenére egy hét alatt többet szorongunk, mint bármelyik kétszáz esztendővel ezelőtti felmenőnk egész életében. Kétségtelen, hogy mi szinte mindent jobban tudunk nála, de gyászolni és elmúlni jobban tudott, mint mi.” (Bartis Attila)