Főbenjáró szülői bűn

 

"Szülőként az egyik főbenjáró bűn, amit egy mese felolvasásakor elkövethetünk, hogy azt mondjuk: „Ő is segített a medvén, ezért a medve is segített rajta. Te is segíts a bajbajutottakon!” Azt hisszük, ez az etikai nevelés, holott ez olyan, mintha egy léggömböt gombostűvel kipukkasztanánk. Vége. Elszállt. A gyerek ugyanis eddig bevonódott a mese rohanó cselekményébe, és ez mély benyomást keltett benne. A klinikai vizsgálatokból úgy tudjuk, hogy kamaszkorig megmaradó benyomást. Ellenben, ha levonjuk a tanulságot, vagyis azt a képi világból, a sodró élményvilágból az intellektusba emeljük, akkor kioltjuk az élményt! Nem beszélve arról, hogy így „csökkentett tisztaságú etikára”, vagyis színtiszta önzésre neveljük a gyereket. Azért segíts a medvén, mert akkor ő is segíteni fog rajtad! Tehát nem önmagában azért, mert valaki rászorul, és ez az emberből jó esetben azonnali cselekvési kényszert hív elő, hanem egy tisztán egoista szempontból, aminek semmi köze az etikai megfontoláshoz, az erkölcsi érzülethez. Az erkölcsi értékekre való nevelés tehát nem úgy történik, hogy vesszük az értékeket a tízparancsolattól Arany Jánosig, és ezekkel tömjük a gyerek fejét. Mint Karácsony Sándor írja, a gyerek – ha elég jó állapotban van – undorodni fog ettől, „letokolja”, és idővel „kiokádja” magából. Ha viszont nincs jó állapotban, ezzel kifejezetten rongáljuk, depresszióssá tesszük és dezorientáljuk őt. Ugyanakkor, ha élményt szerzünk neki értékes történetekkel, a gyerek ámultan hallgatja ezeket, és anélkül, hogy levonná a tanulságot, a kép beleég." (Dr. Vekerdy Tamás)

"Úgy hívnak, hogy Péter-kő"

 

Nem úgy van az...

 (Megjelent: SZILÁGYSOMLYÓ hetilap, 1941. július 5.)

 

Az ungi al­ispán a csapi állomáson összetalálkozott a szürtei községi bíróval, aki okosságával neves em­bere volt a vármegyének. Mióta többet foglalkozunk a faluval, meg a magyar ember lelki világával, rájöttünk, hogy milyen érték a mi parasztunk. Arról aztán be­szélhetünk, hogy emellett a szép és megérde­melt elismerés mellett mennyire érvényesülnek a nép gyermekei... Nemcsak az észjárása egészséges, de ötle­tes is a magyar paraszt s nem egy jó mondás szikrázott ki elméjéből, amiket aztán az írás szépen kifinomított.

A múlt század hetvenes (1870--) éveiben építették meg a Sátoraljaújhely—munkácsi vasútvonalat, Magyar Északkeleti Vasút néven. Lónyay Meny­hért későbbi miniszterelnök volt abban az idő­ben az ország közlekedésügyi minisztere. Ter­mészetesen az építő magántársaság kedvében járt a miniszternek, akinek éppen Szabolcs, Ung és Bereg vármegyék összeszögelésében voltak szép és nagy birtokai. Ahogy Kossuth Lajost a magyar minden­felé Kossuth apánknak tisztelte, északi Tiszán­túlon Lónyay minisztert „Menyus bácsinak”, vagy egyszerűen „Menyusnak" titulálták. Igen derék férfiú volt, s ha számba vesszük az em­beri gyengeséget, meg a régi közmondást, hogy „minden szentnek is maga felé hajlik a keze", nem róhatta fel neki a közvélemény, hogy ma­gára és birtokaira is gondolt a vasútépítéssel kapcsolatban. Mert hát az új vasútnak be kel­lett volna kapcsolnia Ungvárt is, mint megyeszékhelyt. Ennek nem volt semmiféle természeti akadálya, s annak sem, hogy Ungvártól Mun­kácsra vezetődött volna egyenesen a vasútvonal. Csakhogy e mellett a terv mellett a jó vasúti forgalomtól elestek volna a miniszter birtokai, így aztán Ungvár, a megyeszékhely, esett ki a fővonalból, de hogy a közérdek is győzedel­meskedjék, kapott egy szárnyvonalat s Ungvár helyett pedig Csap lett a vasúti csomópont.

A vonatok első futása idején az ungi al­ispán a csapi állomáson összetalálkozott a szürtei községi bíróval, aki okosságával neves em­bere volt a vármegyének. Éppen az egyik vasúti kocsi mellett tűnődött, amikor az alispán megszólította.

„M.É.K.V.“ — olvasta hangosan a kocsi oldaláról a szürtei bíró. — Na min forgatja az elméjét, bíró uram ? — érdeklődött az alispán.

— Találgatom, hogy mit jelent ez a négy betűírás.

— Annyit tesz, hogy Magyar Észak Keleti Vasút.

— Más értelmét látom én ennek, az én kálomista magyar elmémmel, tekintetes alispán uram — felelt vissza a bíró. — Mert hát instállom, ez igazsággal annyit tesz, hogy „Menyus Érdekében Készült Vasút."

Amikor a dolgot Lónyay Menyhértnek el­mondották, maga is azt mondta rá, hogy „alig­hanem igaza van a szürtei bírónak".

Böjte Csaba a megosztottságról

 

Tiltott történelem -- Krisztus vérvonala

 

Házi gyümölcsbor készítése

 

Változó idők és emberek

 

"Valamikor – több mint húsz évvel ezelőtt – ment egy kamaszműsorom a televízióban Szókimondó címmel. Kényesnek érzett kérdésekre próbáltunk drámai válaszokat rögtönözni. Egyszer felmerült, hogy mi lenne egy szerelem sorsa, ha a partner egyik lábát levágná a villamos. A tizennégy serdülő – egy kivételével – azt mondta:

– Természetesen vele maradnék! Ahogy megfogadtam: jóban, rosszban.

Aztán a műsor vagy két évtizedre megszakadt. Akkor folytattuk. Más szereplők, más generáció. És a többségnek más volt a válasza is:

– Péter bácsi, azt nem lehet megkívánni tőlem, hogy egy életen át egy nyomorék ember mellé feküdjek be az ágyba!

Tempóra mutantur et nos mutamur in illis… Az idők változnak, és mi velük változunk, hirdették a régi latin bölcsek." (Popper Péter)